Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)
2. Írások 163
terveniálni nem mertek, és oda bé sem mentek, az angol követ pedig, kéz alatt elegendő pénzt adván a hadi készületekre a protestáns kantonoknak, a helvéciai belháborúnak csakhamar vége lett, s a jezsuiták, a világnak ezen szemetei, Helvéciából kisepertettek 1847-i esztendőben. 80 9. Míg szakítá végét Helvéciában a háborúnak Anglia szava és pénze, Lord Palmerston angol külügyminiszter egymás után két levelet írt (fiducialiter) Metternichnek (ki voltak nyomtatva az Augsburgi Allgemeine Zeitungban), melyben azt írja, hogy az angol kormány maga útján szerzett adatokból jól tudja, hogy a liberálisok helvéciai mozgalmainak nincs végük, hanem be fognak azok csapni a szomszéd Olaszországba is. Anglia tehát figyelmezteti Ausztriát, mint régi szövetségesét és barátját, hogy ne maradjon már tovább a régi Schlendriánnál, az Istenért, tegyen valamit, s adjon az olasz tartományainak egy liberális alkotmányt, mert minden órán kitör a zivatar Olaszországban. Metternich büszkén felelt Palmerstonnak, hogy magát Ausztria dolgaiba ne avassa, s az olaszoknak liberális alkotmány helyett a minden liberális mozgalmakat akasztófával büntető Standrechtet 81 küldvén, Olaszországban a forradalom kitört. Metternich successorai provokálták Angliát, hogy ő garantírozván a bécsi kongresszus végzéseit, amennyiben Velencét és Lombardiát a bécsi kongresszus adta Ausztriának, jöjjön Anglia Ausztriának segítségére. De az angol kormány azt felelte, hogy „non est casus foederis, nec garantia", 82 mert Anglia csak 80 A svájci polgárháború valóban elsősorban a jezsuiták kérdése körül robbant ki. A katolikus kantonok 1845-ben azért alakították meg szövetségüket (Sonderbund) a liberális-demokratikus többségű (vagyis nem elsősorban protestáns) kantonokkal szemben, mert utóbbiak szabad vallásgyakorlást, az állam és az egyház szétválasztását, állami iskoláztatási követeltek, mely törekvésekkel szemben elsősorban a jelentős pozíciókat birtokló jezsuiták illetve az általuk befolyásolt katolikusok vették fel a küzdelmet. 1847 novemberében fegyveres összecsapásokra került sor, melyben a Sonderbund alulmaradt. Az osztrákok és a franciák a „krakkói" forgatókönyvet javasolták a svájci kérdés esetére is, amelynek elhárításában valóban komoly szerepe volt az angol diplomáciának. A polgári erők győzelmük után első intézkedésként kiűzték a feszültséget szító jezsuitákat az országból. 1848-ban új, polgári alkotmányt kapott Svájc, mely már inkább a központosítás felé mutatott, laza szerveződésű kantonok rendszere helyett, 1852-ben újabb jezsuitákkal kapcsolatos törvényt (a később egész Európában hivatkozott Jesuiten-Artikellt) fogadott el a svájci szövetségi parlament. Schollenberge r, J.: Die Schweiz seit 1848. Ein staatsmännisches und diplomatisches Handbuch. Berlin, 1908. 3-4., 269. p.; Seton-Watson, 1937. 250. p.; Dragunov.Georgij: Svájc. Múlt és jelen. Bp., 1983. 12. p. 81 Standrecht = katonai rögtönítélőszék, statárium. 82 Lényegében: „sem a szövetkezés eshetősége, sem annak biztosítéka nem áll fönn". (Fordításában Tóth Péter volt segítségemre, ezúton is köszönöm.) Casus foederis = diplomáciai kifejezés, olyan körülmény jelölésére szolgál, melynek beálltakor az előzőleg vállalt kötelezettségnek hatályba kell lépnie. Palóczy itt arra - az angol kormány által képviselt - kézenfekvő tényre utalt, hogy a Szent Szövetség alapokmánya nem volt formális (vagyis az aláírók pontos kötelezettségeit rögzítő) nemzetközi szerződés, hanem csupán kívánatosnak tartott alapelvek gyűjteménye a keresztény vallás sajátos értelmezéséről és a politikához való kapcsolódásáról. Nem tartalmazta viszont, hog} az esetlegesen nyújtandó katonai segítség pontosan mely feltételek esetén és hogyan volna megvalósítható. Minderről, illetve általában a Szent Szövetségről kitűnően ld.: Kosáry Domokos: Európa politikai rendszere 1815 után. In: Kosáry Domokos: A történelem veszedelmei. írások Európáról és Magyarországról. Bp., 1987. 160-216. p., küln. 200-202. p.
