Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

A naplóíró jogász, nemzetőr: Szűcs Sámuel (1819-1889)

ha kívántatni fog, beavatkozására; midőn, ennek valószínűségét a' józanabb rész, mint inkább hinni kezdé, mit tettek, a' forradalmárok,? ki okoskodtak a' hírlapokban, hogy, az orosz nem interveinálhat, midőn pedig Erdélyben mutatkoztak, azt hirdetek, hogy azok csak osztrákokból öltöztettek-által, midőn pedig, már a' határt átlépendők valának, vagy által is lépték, fenyegetődzések szórattak-el hírlapilag is, illy szavakkal, „hadd jöjjön hogy elveszszen", így tette, tönkre a' hont, a' józan ész elleni merény, a' számítani nem tudó politica.ü! Sok eredményei voltak, a' forradalomnak, már hajnalán is, mellyek épen nem szaporiták annak barátait. Mellőzve, a' régi mellett maradóknak, az egész rendszer' összveomlásáni általános bosszankodását, különösen, az úrbéri veszteségek, születési elő-jogok' tetemes megcsonkítása, számos elleneket szerzett. Az arisztocrata családok milliókat veszítettek, sokan csaknem mindenöket, a' fő, és kisebb nemesi osztálynak fájt kiváltságai' elvesztése. A szabadsajtó is sok borsot tört, orrunk alá, különösen pedig, a' Martius tizenötödikében, melly előtt nem volt szent, semmi tekintély, nem a hazának legjobb fiai sem, jelszóul, e' szavakat tűzé-ki: „nem kell többé táblabíró politica." Ezen folyó irat deprozaizálta leginkább a' táblabírói kart, mellynek, a' visszaélések miatt hozzá ragadt salakjai mellett is, jótékony befolyása volt, hazánk' alkotmányának fenntartására. Eggyik túlság, a' másikkal érintkezvén a' polgártásr czím jött életbe, a' pazar díszruhák helyett, a legegyszerűbbek használtattak, ünnepélyeknél is. A hadsereg, elég csinosan volt ruházva, a nemzetőri egyenruha pedig, nem lépett-túl az egyszerűségen. A' megyék' kormányát, a' zavar' előhaladásával, honvédelmi választmányok vezették, így neveztetve onnét, mivel alig volt egyébb teendőjök, mint a' védelemre tartozó. Majd, a' kormánybiztosok' kezében volt, az igazgatás ezek közül némellyek teljhatalommal voltak felru-házva; igen sokan pedig, valóságos rablói valának, az ország' pénzének, és vagyonának. A magyar kormány állitott-fel, vésztörvényszékeket is, Február' közepén, ezek, a' nemzet' sympathiáját nem igen nyerték-meg, el volt, már az szokva, a halálbüntetésektűi, e' törvényszékek' működése, kiterjedt a' törvényhozatala előtti tettekre is; 's fokozatot, a bűnök, 's büntetések közt nem ismert, hanem halált mondott, vagy felmentést, vagy a törvény rendes útjára igazítást. így történt, hogy a' bírák, túlságokba mentek, a ' kallói törvényszék, eggy ártatlant főbe lövetett, melly eljárást az igazságminister, azon vésztörvényszéket feloszlatta; a