Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

Ajánlás

menyeinek alakulásában. Miskolci születésű volt a magyar kormányt Aradig követő Palóczy László, s Borsod szülötte Kossuth Lajos és Szemere Bertalan. Tíz vármegyére kiterjedően innen szervezte a szabadságharc fegyveres védelmét és hadianyaggal, ruházattal, élelemmel történő ellátását Szemere Bertalan, teljhatalmú kormánybiztos. Magyar csapatok élén megfordultak városunkban olyan kiemelkedő katonai vezetők, tábornokok, mint Mészáros Lázár, Dembinszky Henrik, Klapka György, Aulich Lajos, Guyon Richárd, Pöltemberg Ernő, Damjanics János, Kmeti György és Görgey Artúr. Szemere és Palóczy mellett Görgey és Klapka tábornokok Borsod megye országgyűlési képviselői is voltak. Emléküket és a szabadságharc eseményeit a levéltári dokumentumok, különféle összeírások, nyomtatványok mellett a kéziratos naplók, kortárs visszaemlékezések ma már elsődleges forrásértékű anyagként őrzik. Akik írták, helybeliek, Miskolc-környékiek voltak, vagy megfordultak a városban, a város-környéki csatákban. A történelmi tények mellett egy korszak, egy átalakuló társadalom, makro- vagy mikroközösség állapotát, az eseményekhez való viszonyulását, változó hangulatát, közérzetét is dokumentálják. Ezek a dokumentumok akkor is fontosak, ha helyenként előtérbe kerül bennük az „én", a közvetlen résztvevő „történelemformáló" szerepe. Ahogy a forradalomban résztvevő generáció kihalt, s az eseményeket az utókor „rálátásával" szemlélte, a kívülálló tisztánlátásával másként ítélt meg eseményeket, kérdéseket, konfliktusokat. (Dehát ez azóta sem változott, csak mindig más-más történelmi esemény szemtanúi, résztvevői távoznak, s marad az ítélkező utókor.) Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc másfél évszázad elteltével is velünk és bennünk él, van egy mindenkit megérintő, mindenkire ható vonzereje és kisugárzása. Ezt akkor értjük meg, ha választ tudunk adni arra a kérdésre, hogy miért tud vele azonosulni mindenki, aki magyar. Valószínű ezért, mert „kezdettől a végkifejlett állapotig, győztes ütközeteivel és vesztes csatáival, emberi konfliktusaival és kiemelkedő egyéniségeivel, ember óriásaival és törpe emberi megnyilvánulásaival Európának ebben a térségében még akkor is sajátosan, tipikusan magyar volt, ha nagyon sok nemzetiségű résztvevőt igényelt, nagyon sok nemzetiséget, kisebbséget érintett. Magyar volt lelkesültségében és letargiájában, halottaiban és túlélőiben, maradóiban és a továbbfolytatás reményében az országot elhagyóiban, Európát és más földrészeket át meg átjáró emigránsaival, történetével, emlékeivel és legendáival