Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

A naplóíró jogász, nemzetőr: Szűcs Sámuel (1819-1889)

„ÍGY TETTE TÖNKRE A' HONT A' JÓZAN ÉSZ ELLENI MERÉNY, A SZÁMÍTANI NEM TUDO POLITICA" Magán- és családi események, köz-történetek 1848 januárjától 1849 december elejéig Január Január 11-én, d:u: hunyt el, Szathmáry Jósef, a' tisza melléki helvét egyházkerület: Superintendense, miskolczi lelkész, hittudor, a' Sárospataki collegium' egyházi gondnoka, 's több megyék' táblabírája. A' boldogult, szelid, és kegyes életéhez, s' jeles tudományához méltó hosszú időt csaknem 85. éveket ért, mellyek közül papi hivatalban 60. miskolczi papságban 58. éveket töltött el, superintendensi hivatalban 27. éveket. A miskolczi egyház, hó' ragaszkodással viseltetett, 's jeles férfiú iránt, mit tanúsított 1838-ban és 1840-ben tartott félszázados ünnepélyek által is, a' milly buzgó vala, ő halálos ágyába jutásáig, hivatalos foglalatosságaiban, épen olly szívesen halgatá' miskolczi nép a' jeles aggastyán' hattyúdalait is. Családja több jeles egyházi féfiakat szült, anyai ágon rokonságban vala, a' jeles Debreczeni Ember Pállal. Külsőre nézve, magas jó testei bíró, szép arcvonásokkal, hajai legkevésbé sem kezdtek ritkulni, ősz szálak is, csak utóbbi éveiben mutatkoztak. Nagyon emelé őt, igen mivelt, és vidor társasága is. A halhatatlan Kazinczy Ferencz, is jól emlékezik róla, Kis Jánoshoz irott leveleinek 1-ső kötetében, a' 170. és 171. lapokon. Január 14. d:e: elhunyt fő papunk' temettetése, a koporsó az új egyházba vitetvén bé, a' miskolczi énekkar gyászdalokat zengett, innét roppant néptömeg' kíséretében, minden harangok' zúgása közt, az avasi temetőbe vitetett, és az ottani egyház nyugoti részével szemközti sorban lévő sírboltok' egyikében, koporsója, még egy nagyobbá tétetett-belé, a' halotti beszédek' tartása 23-ra tüze tett-ki. Ugyanezen napon, én nem voltam honn; hanem Szikszón, Szathmáry Jósef bátyámmal együtt, a' Veres Jósef bátyánkróli örökség' tárgyában.