Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

Borsod vármegye országgyűlési képviselője, a fővezér: Görgey Artúr (1818-1916)

A Dembinski fővezérsége elleni erős ellenszenvnek ezen nyilvánulásaiból, jóllehet azokat a régi tisztek köréből kiindult izgatások előzték meg, azt kellett következtetnem, hogy kivált a régi tisztek - csak úgy mint magam - attól tartanak, nehogy Magyarország önvédelmi harcza idegen elemek beavatkozása által elébbutóbb Ausztria elleni agressiv jellemet öltsön, mely herczeg Windisch-Grätz tábornagy betörését az országba utólag igazolhatná. Ezen következtetés pedig azt a gondolatot szülte: hogy most vagy végkép le kell köszönnöm állásomról, vagy a hadtest élén a hadügyminister legújabb rendeletének egyenesen ellene szegülnöm. Azonban legott fontolóra kellett vennem, mikép leköszönésemet csakhamar a Feldunai hadtest feloszlása fogná követni. Hiszen a legjelesebb, leghasznavehetőbb tisztjeim több ízben kijelentették, hogy ők csak addig vesznek részt a küzdelemben, a meddig az én személyes helytállásom nekik kezességül szolgál, hogy a váczi kiáltványban kifejezett elveket a Honvédelmi Bizottmány is tiszteletben fogja tartani. Ámde hadtestem feloszlásával Magyarország ellentállási ereje nagyot csökkent volna, következésképen leköszönésem által én többet ártottam volna hazám ügyének, mint teszem, herczeg Windisch-Grátz tábornagy ő magassága, kit azzal különösem megbíztak. Nekem tehát nem volt szabad elhagynom a helyemet. Ha pedig megmaradván állásomban, nem engedelmeskedem: akkor tiszta dolog, hogy indokoltan elbocsátnak. És ennek ugyanaz lett volna a következménye, a mi önkéntes leköszönésemnek. így számomra, nyugodt megfontolás után még sem maradt egyéb hátra, mint engedelmeskedni és egyelőre azon hiú reménynyel vigasztalódni, hogy a kormány legújabb rendelkezései - ha nem felelnek is meg hazám jól felfogott valódi érdekének - legalább eredtek talán csupa merő tisztátalan szándékból. Mihelyt egyszer el valék határozva magamat megadni: legelső gondom volt, erőt venni a hadügyministeri rendelet ellen az említett izgatások következtében immár az egész hadtestben elharapódzott ellenzéki szellemben, a nélkül, hogy ezen látszólag tulajdon pártfogásom alatt - mivelhogy magas állású tisztektől kiindult — agitatiók folytatása elleni eszélytelen büntetések által magam ellen is azt a gyanút keltsem, mintha Dembinskinek fővezérré kineveztetését részemről helyeselném: mely esetben tartani lehetett tőle, nehogy a hadtestben a bennem vetett bizalom megcsökkenvén, ennek folytán az eddigi testtel-lélekkel való engedelmes-