Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

Borsod vármegye országgyűlési képviselője, a fővezér: Görgey Artúr (1818-1916)

BORSOD VÁRMEGYE ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐJE, A FŐVEZÉR: GÖRGEY ARTÚR (1818-1916) 1930-ban a miskolci honvéd gyalogezred felvehette Görgey Artúr nevét. Ez volt - halála után közel másfél évtizeddel - történelmi „rehabilitálásának" első jelentős lépése. A miskolci névadásnak kettős oka volt. A trianoni határok meghúzása után Miskolc esett legközelebb Görgey szűkebb hazájához, a Szepességhez, másrészt Görgey 1849 tavaszán és nyarán is átvonult Miskolcon, de a városhoz és a város néhány jeles személyéhez haláláig baráti szálak kötötték. 1934-ben ezt szoboravatás és utcanévadás is követte. Magyarországon először itt avattak emlékére köztéri szobrot. (Sidló Ferenc alkotása hosszú hányattatás, majd múzeumi kiállítás után, 1997. végén került újra utcán látható állapotba: a Herman Ottó Múzeum igazgatósági épületének bejárati falán helyezték el. Az utca 1991-től ismét Görgey Artúr nevét viseli.) Görgey a világosi fegyverletétel után a ausztriai Klagenfurtban élt internálva. 1867-ben élve az amnesztiával visszaköltözött, s Visegrádon élt visszavonultan. Közéleti szerepet nem vállalt, de érdekes módon - s Miskolchoz való kötődését ez is mutatja - a millennium évében, 1896-ban Miskolcra látogatott, mégpedig kampánycéllal. Ez volt a negyedik „látogatása" a városban, de ez - ellentétben a korábbiakkal - megosztotta a politikai közvéleményt. Az akkori ellenzék, a Függetlenségi és 48-as párt lapja, a Szabadság írta róla, hogy „városunk pátricziusai keresik az ő társaságát és gondoskodnak az ő szórakoztatásáról is. Görgey, Gyulay és Lévay nevét együtt - mint valami triumvirátust emlegetik." S mivel a kormánypárti sajtó azt közölte, hogy „városunkban tisztelettel tekint föl rá a közönség", a válasz sem maradt el: „az ellen az állítás ellen határozottan tiltakozunk, mintha őt a közösség ünnepelné, s reá tisztelettel tekintene föl." A kormányzati elveket támogató Borsod megyei Lapok viszont arról számolt be, hogy „a szabadelvű párt tagjai tömegesen tódultak a rég ki nem bontott zászló alá, hogy új és rendíthetetlen szövetséget kötve, a szétforgácsolt erőből egy győzhetetlen phalanxként tömörülő hadoszloppal lehessen majd neki