Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

Borsod vármegye országgyűlési képviselője, Komárom várának védője: Klapka György (1820-1892)

múlni. Nem foghatom fel, hogy ön, ki hadtestével teljesen alám van rendelve, miként engedheti meg magának saját eszméit és támadási terveit önkényileg keresztülvinni. - Ezennel kijelentem, hogy én ezt semmi körülmények között sem engedem meg, és nem tűröm, hogy haditerveimbe bárki is beleavatkozzék. Ennek megfelelően ön jelenlegi állásában megmarad, erős szemlecsapatokkal (az eredeti német levélben itt nemigen érthető kifejezéssel él) az ellenség szándékát megtudni, és állása biztonságáról gondoskodni kötelességének tartsa. Kérem, kíméljen meg jövőben attól, hogy ily intézkedésekre kelljen időmet pazarolni. Sulcz dandárja holnap Ostorost és Tályát fogja megszállni, mit ezennel tudomására hozok. - Elvárom jelentését arra nézve is, hogy mely órában kézbesítette önnek futárom jelen parancsomat. Midőn ezt a parancsot kaptam, csapataim már megkezdették a vonulást Pétervására ellen. Én azonnal parancsot küldöttem utánuk, hogy térjenek vissza előbbi helyeikre, egy osztály azonban mégis későn kapta meg a parancsomat, mert már időközben benyomult Pétervásárra, a meglepett ellenséget a legnagyobb zavarba hozta, s csak meglehetős heves közdelem után hagyhatta abba az ütközetet. Ha Dembinski az általam tervezett rohamot helybenhagyja, szabad lett volna azt az arra rendelt csapatokkal végrehajtanom, semmi kétséget sem szenved, hogy Schlik hadtestének egy része itt megsemmisíttetik, s a három nap múlva következett kápolnai csatának egészen más kimenetele lett volna ránk nézve. Dembinski határozatlansága, az ő szüntelen aggodalma a kormány székhelyéért, az abból származó szívós ragaszkodás a füredi tiszai átkeléshez, s végül a rendelkezésére bocsátott tekintélyes hadierőnek túlságos lassú összpontosítása kimerítették a kormány türelmét, amely az ő hadvezéri lángeszétől és működésétől egészen más eredményeket várt. Kossuth szintúgy, mint Mészáros a hadügyminiszter, ostromolták, hogy vessen immár véget tétlenségének. Az utóbbi azt írta február 16-án, hogy a Közép-Tisza felől semmi támadástól sem kell tartania, hogy a szerbek, akiknek Szegeden át előnyomulva az ellenség jobbszárnyával kellett volna egyesülniük a Debrecen elleni támadásra, Szeged előtt tönkreverettek, s Szőregen át visszavonulásra kényszeríttettek; s végre, hogy a Tisza, mint minden évben, úgy most is a legközelebb jövőben kiléphet medréből, ami ál-