Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

Borsod vármegye országgyűlési képviselője, Komárom várának védője: Klapka György (1820-1892)

nevében figyelmeztettem hogy jelenléte Debrecenben égetőleg szükséges, mivel csak ő, mint a király által törvényesen kinevezett hadügyminiszter bír azzal a szükségképpeni tekintéllyel, mellyel az engedelmesség és fegyelem kötelékei továbbra is fönntarthatok. Az öregúr beleegyezését nyilvánította a kormány kívánságába, s nekem némileg szarkasztikus hangon több szerencsét kívánt, mint amennyi neki osztályrészül jutott. Azután megmutogatta a rosszul fegyverzett dandárokat, amelyekből serege össze volt állítva, úgyszintén ágyútelepét, amelyen mindenféle kaliberű ágyú, sőt még egypár ódon tábori kígyó is találtatott, melyeket a felsőmagyarországi várakból hurcoltak elé; otthagyta számomra egyik hátaslovát és - elutazott Debrecen felé. Mint kormánybiztos Szemere Bertalan, a volt belügyminiszter működött a felső-magyarországi harctéren. O a vidéket teljesen ismerte, nagy eréllyel járt el, de sajnálatomra túlságosan beavatkozott a tisztán katonai dolgokba is. A Kassánál Mészáros parancsnoksága alatt levert 15 000 főnyi seregből megérkezésemkor alig volt már az egész miskolc-tokaji vonalon 6000 ember együtt, és hogy ezek is milyen állapotban, legjobban bizonyítja az az átirat, melyet a kormánybiztos hozzám intézett, s melyet ím szó szerint közlök: Klapka ezredes és fővezér úrnak A magyar hadsereg ügye sehol sem virító, itt sem az. Mi az oka? A gyakorlatlanság. És mi ennél is főbb oka? A fegyelmetlenség. És mi ennek utolsó oka? A főtisztek példátlan hanyagsága, lelketlensége, tudatlansága. Uram! hisz e három baj nem egy tábort, de egy országot elveszthet, és el is fogja veszteni. Elmondom nézeteimet. A táboron függ lelkem, szemem, ez a haza mentsége, a politika azt meg nem mentheti. De elmondom kívánatimat is. Ön, ezredes úr, szíveskedjék előkívánni a tábori kartól azon hatvan-nyolcvan kérdést, melyekre én december 18-án vagy 19-én feleletet kívántam a fővezérségtól, de nem kaptam mind ez ideig. Enélkül lehetetlen a sereg szükségeiről gondoskodni, eleve gondoskodni; az ellátás így határtalanul drága, tékozló és mégis csúfosan hiányos. Következése, hogy zsaroltatik a nép, s ha ezt is elveszítjük, akkor mindent elvesztettünk. Csermelyi őrnagy úr mindent elkövetett, övé volt azonban csak a sürgetés, a hatalom nem.