Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

Egy kémnő emlékiratai a szabadságharcról: Beck Vilma bárónő (1819?-1951)

2 órakor végzó'dött a nagy szinjáték és mindenki uj önbizalommal és keblében azon büszke érzéssel ment haza, hogy az ország ily erőteljes fiainak vére nem fog hiába elfolyni. * * * Ugyanazon este Luzsensky vacsorát adott. Ennél jelen volt Görgei a feleségével, Danielis és sok törzstiszt. Görgei nagyon bús hangulatban volt. Ugy látszott, hogy a már bekövetkezendő találkozás Dembinskyvel nagyon heves lesz, mert a mióta Dembinsky lett a főparancsnok, oda lett Görgei jó kedve. Nemsokára szétváltunk, mert mindenkinek készülődni kellett a holnapi utazásra. Korán kellett felkelnem, mert előre utaztam, nehogy a csapatok felvonulása az uton terhemre legyen. Már korán reggel ellepték a hadoszlopok az utakat és mezőket; Miskolcz felé indultak. En is szívélyesen elbúcsúztam Luzsensky bárónőtől. O is elhagyta Kassát, hogy Debreczenbe utazzék, mert nem akart ismét az osztrákok brutalitásának áldozatul esni. Nemsokára azután a mi kocsijaink és kigördültek a városból. Február 17-ike volt. Délben Kassáról jövet egy útszéli korcsmába tértem be. Itt körülbelül hat ágyuüteg volt, egy szakasz tiroli vadász és a német légió, mely az előbbi fedezésére lett ide parancsolva. Midőn a tisztek, akik majd mindnyájan a pozsonyi táborból ismertek, megláttak, felém jöttek, hogy üdvözöljenek. Ebéd alatt az ő intézkedésükre megjelent egy énekkar, mely csodaszép honi dallamokkal fűszerezte étkezésünket. Midőn tovább utazni készültem, mindnyájan sajnálkozásukat fejezték ki, hogy nem maradhatok tovább náluk és megígértették velem, hogy egy későbbi találkozásnál hosszabb ideig szerencséltetem őket. 100 forintot adtam a katonáknak, hogy, ha majd Miskolczra érkeznek; csináljanak maguknak egy jó napot és igyanak Kossuth és Görgei egészségére. Ezen barátságos találkozáson felvidulva, folytattam utamat és este 10 óra felé Miskolczra érkeztem, hol a Korona szállóban vettem lakást, mert itt már ismertek. Galicziai utam alkalmával a két Woroniecky herczeg társaságában szinte itt voltam szállva.

8 Nagyon szívesen fogadtak, örvendettek az emberek, hogy viszontláthattak. 8 Ti. Woroniecki Józef (1828-?) lengyel főnemesi származású honvéd őrnagy, 1848 közepén kapott megbízást a lengyel gerillacsapat megszervezésére. A sza-