Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

A visszaemlékező újságíró: Szűcs Lajos (1828-1904)

gedelmével a jobbik eszemre hallgatva, nem mentem neki vakon annak a gyilkos mély ároknak, hanem óvatos futamléptekben haladtam az árokparton felfelé, egészen odáig, hol az árok már kevésbé volt meredek és mély, itt aztán kényelmesen áthatolva, elmélkedtem azon közmondás igazsága felett, hogy: »szegyen ugyan a futás, de hasznos«. Az árkon innen már életemet és testi épségemet megmentettnek hittem, midőn az árok túlsó partjáról - alig 25—30 lépésnyi távolból - német vezénylő szót hallok s oda pillantva, látom, hogy az utánunk vezénylett 12 fontos üteget miként szerelik tüzelésre; ekkor aztán ismét elővettem jobbik eszemet, hogy ne azon irányban továbbitsam magamat, a hol a rendetlenül futók nagy tömegét láttam, hanem az egyes futók felé, gondolva arra, hogy lesz annyi esze a németnek, miszerint nem reánk egyesekre, hanem a tömegbe küldi öldöklő lövegeit. Igy is azonban valamely útját tévesztett 12 fontos golyó bal lábamhoz alig pár ujjnyira oly közel csapott le és oly nagy port vert fel körültem, hogy az épen akkor a Sághy őrnagy elesett lova szerelvényeinek lecsatolásával foglalkozó Major József főhadnagy és Nagy Bertalan káplár, kik a felvert portól nem láthattak, azt hitték hogy a golyó áldozata lettem s hallottam, midőn Nagy Berta kiáltá, hogy »vége Szűcs hadnagynak«, én azonban visszakiáltottam, hogy »nincs semmi bajom«. Lelki szemeim előtt ma is ott lebegnek azok az egyes megfutamodott alakok kétségbeesetten s azok között a pohos Barczikay János a 20 fokos hideg daczára is átizzadva, föveg nélkül, állitva, hogy kalapját az ágyúgolyó szele ütötte le, de fegyvereit, szerelvényeit és felső ruháját a szemem láttára önmaga hányta el. Ott robogott el mellettem egy hátulját elhagyott szerkocsi két első kerekével, rajta a lovat hajtó szekerész mellett Milecz Pál zászlótartónk ült, a nemzetőrök megmentett lobogóját szilárdan szoritva kezében. O róla irta városunk egyik ismert alakja: Benda, egy elzűlött hajdani lutheránus tanitó ezen verset: Zászlótartó Milecz Pál Ellenséggel szembe száll, Gáborral testvérével Honunk ékességével. A ritka jó kedélylyel megáldott Milecz Pál, kit a csaták zivatara megkimélt, nejével és egy 10 éves fiával együtt az 1878. évi nagy árviz hullámainak esett áldozatul.