Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

A naplóíró „vidéki értelmiségi": Szűcs Miklós (1820-1886)

hazudnak. - Megérkezett Máry Kassáról, mint Borsod megye helyettes elnöke. Naponkint jöttek erre honvédek a' fentebbihez hasonló hírrel, sőt több hiteles ismerősek is, a' Pester Zeitung részletes adatokat közöl azon eseményről, már csak azon vígasz vala hallható hogy több tábornok, különösen Bem, Dembinszky, Guyon nagy erővel tartják magokat, más részről Dembinszkyról alapos forrástól hallatszott, hogy szétveretett Temesvárnál. Klapkáról pedig a' diósgyőri bikkben tanyázó guerillaktól azon hírt hallottuk, hogy a' komáromi várból kirohanván, Aug. 3-án a' németeken fényes győzelmet nyert és tetemes zsákmányt, az erről Kossuthoz írt jelentést egész terjedelmében közlék, a' guerillak. — Ezen guerillak elfogtak 3. muszka tisztet a' Tapolczán, kik ott orvosi javaslatból voltak, e

! miatt a' városunkban lévő" muszka tisztek üzeneteket váltottak vélek, sőt egymást utóbb kölcsönösen meg is látogatták, kivált miután a' világosi események híre valósulni kezdett. Végre ők is elhagyták vidékünket, előbb a' győri uradalmi pénztárakat kirabolván, hogy úti költségre szert tehessenek, miután a' magyar bankjegy nem járt. Péntek nap volt 17-én midó'n a' világosi hírt meghallottuk. — Utána való vasárnap elkezdett az esö esni és esett egy hétig, mint ha az idó' is a' haza sorsát siratná. Kossuth lemondása történt 11-én, Görgey fegyver lerakása 13-án. 27-ikeig még túl lehetett adni a' magyar bankón, de mindenért két háromszoros árat kelle fizetni, egy sem örömest adák a' kereskedők portékáikat. Én is vásárolgattam, mire szükségem nem volt is. Sámuel vásárakor azonban, az az 27-én kidoboltatta Máry, hogy a Kossuth bankjegyek érvénytelenek, még a szomszéd megyékben ezután is túl lehetett adni rajtok. - 27-én Halt meg Szedliczky volt postamester, miután végső betegségében gazdasszonyával öszveesküdt volna. 31-én. Érkezett haza Bertus a' sibói táborból, melly szinte lerakta fegyverét, Kazinczy Laj(os) volt parancsnokuk, legalább B(ertus) egéssége megjavult, ha egyéb haszna nem volt is katonáskodásának, ő már főhadnagy volt a' satbnál, többnyire Marmarosban, 's Beregben a' határt őrizték. E' hó végin a' muszkák nagyobb része eltakarodott városunkból. Egy Peskovics nevű lengyel kadét ebédelgetett nálunk, nem tudtunk beszélni vele, de azért kiértettük, hogy jó gondol-