Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

A naplóíró „vidéki értelmiségi": Szűcs Miklós (1820-1886)

E' hó 2-án történt, hogy Ferdinand király a thronról lemond­ván, helyére a' Ferd(inánd) testvére mellőzésével, ennek fia Fe­rencz Jós(ef) ültettetett. Ezen év eseményei kifogyhatatlan anyagot nyújtottak ne­kem a gondolkozásra. A' magyar nemzetet nem hittem képesnek a' forradalomra, nem is lépett volna e' térre, ha a legkényszeri­tőhb események által nem sodortatik, miként fog e' dolog végződni igen kétes. Jó kimenetelhez semmi reményem, s' úgy látom, csak a' főszerep vivők, 's az európai viszonyokat nem ismerők bíznak, saját hadi erónk tapasztalatlan volta, a' segéd-szerek kimerülése, az árúlástóli félelem aggódtat, valahányszor a jövőre gondolok, kibéküléshez semmi remény. A dolog vezérletétől több jelesek visszavonultak, próbált ügyességű és hűségű vezérünk nincs. A lelkesedés nem hiányzik ugyan, de fó' rugója ennek csak az, hogy már nincs más választás, mint élet vagy halál, hogy minket vala­melly hatalmasság segítsen, ahoz semmi kilátás, de ausztria ha­talmas szövetségesei, bizonnyal nem nézendik közönyösen, ha sa­ját erejével célt nem ér. Ügyünk igazságán nem kételkedem, de milly keveset nyom ez a' politicában. Vagy nekünk, vagy Auszt­riának veszni kell, 's Europa alkalmasínt az utóbbinak lesz pár­tolója. - Seregünk rendetlen kinézésére is, az ellen rendesebb, de nincs benne lélek. - Lehetlen hogy a' papírpénz elszaporodtának is jó vége legyen, mi lesz a' magyar bankjegyből ha bukni talá­lunk? - Az igazság szolgáltatás akadozik, a társas életben levert­ség uralkodik. Az irodalom különösen a' hírlapi folyvást éleszti a' forradalmat, nevezetes tünemény a Martius 15.ke című új 's egészen forradalmi lap, melly a' sajtó törvény ellenére is szabadon piszkolja a' királyt, Csernátoni és Pálfi sok érdeket adnak e' lapnak. Kossuth a' ministeriumbóli kilépte után is a' kormányban maradván, úgy látom, a' főhatalmat egészen ő fogja gyakorolni. Január 1-én Délelőtt Szikszóról kiindulva Forróig marschiroztunk, igen kemény hidegben, kezem alig tartható a' mangaletát. 2-án Forró­ról Radványig mentünk, ezen tót falu az ország úttól balra esik, a' hegyek közt. Az ellenség hollétét senki sem tudta, az ütközetet minden órában várhattuk. 3.ra viradóra igen rossz álmatlan éjem volt, Hidas németinél tehát a' podgyászos szekérre akartam ülni, utamat azon folytatandó, de a' szekerek itt meg-álíttattak, én te-

Next

/
Thumbnails
Contents