A Kereskedelmi és Iparkamara Miskolcon 1880-1997 (Miskolc, 1997)

Dobrossy István: A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara története (1918-1948)

ma 64 fő, ezek fele bel-, másik fele kültag, ami azt jelenti, hogy a tagok felét a kamara székhelyéről, másik felét a kamarai kerületből kell megválasztani. A megválasztott tagok fele mindig kereskedő, másik fele mindig iparos. A kamara saját elhatározásából levelező tagokat is választhat, akiknek azonban csak indítványtevő joguk van, a szavazásban nem vehetnek részt. A választás minden esetben öt évre szól, s ez a ciklus letelte után az emberi élet végeztéig megújítható. Az választható, aki legalább három éve gyakorolja az ipart vagy a kereskedést, illetve ugyanennyi ideig volt a kereskedelmi, vagy iparos részvényvállalat igazgatója. (Ez már jelzi, hogy különbséget kívántak tenni a kisiparos és a gyáriparos, a kiskereskedő és a nagykereskedő között.) A kamara élén az elnök és a két alelnök állt, akik egyébként a két szakcsoport választott vezetői tisztét is betöltötték. Mindhármukat öt évre szóló megválasztásuk esetén hivatalukban a miniszter erősítette meg. (Az elnök miniszteri tanácsosi rangot kapott.) Az elnököt az összes kül- és beltag titkos szavazással választotta, az alelnököket hasonló módon a kereskedő, illetve az iparos osztály kül- és beltagjai kellett, hogy támogassák. A titkár (majd később főtitkár) személye mellett a törvény rendelkezett a segédszemélyzetről is, akik szintén választás útján nyerték el hivatalukat.

2 A századfordulón - az ipari és kereskedelmi tevékenység nyilvánvaló differenciálódása következtében - már szűknek bizonyultak a korábbi szakosztály keretek. A felvetődő gondokon - hogy ti. nem megfelelő az érdekképviseleti összhang - két módon lehetett volna változtatni: vagy az osztályok, szakosztályok számának növelésével, vagy a meglévő osztályokon belül újabb kategóriák, alosztályok felállításával. Az adott közgazdasági, szervezeti probléma megoldására 1911-ben a budapesti kamara készített javaslatot, s ezzel indult a 20. század első felének reform-kísérlet sorozata. Az első kamarai reformkísérlet 1911-ben A budapesti javaslat az volt, hogy a hagyományos két szakosztály helyett alakítsanak négyet: legyen kisipari és nagyipari, valamint kiskereskedelmi és nagykereskedelmi szakosztály, s a választás is ezeknek a csoportoknak megfelelően történt volna. Azzal viszont nem tudtak mit kezdeni, hogy hol van a határ pl. a kisipar és a gyár2 SCHACK B. 1907. 381-382.