A Kereskedelmi és Iparkamara Miskolcon 1880-1997 (Miskolc, 1997)

G. Jakó Mariann: A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara megalakulása és működése

Alelnök: Holländer Ede - a kereskedő szakosztály elnöke Alelnök: Kulcsár Károly - az iparos szakosztály elnöke Titkár: dr Kovács Gyula. Az új vezetőség elnökletével az első közös élését a kamara 1880. február 15-én tartotta. A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara területi beosztása és működésének anyagi alapjai az I. világháborúig A miskolci kamara illetékességi köre megalakulásakor Borsod vármegye és Gömör, Kishont megye volt. Az 1880. évi népszámlálási adatok szerint Borsod férfi lakossága 94.032 fő, Gömör-Kishonté pedig 79.821 fő. Önálló férfi iparos Borsodban 3.995 fő, a kereskedők száma pedig 1.436 fő. Gömör-Kishont vármegyében 6.211 fő az iparosok, 1.439 a kereskedők száma. így Borsod 5.431, Gömör, Kishont 7.650 önálló iparost, kereskedőt adott a kamarának. A 13 ezres kereskedő, iparos rétegével - Fiumét leszámítva - akkor az ország legkisebb kamarája volt. A kamara működésének anyagi alapját a befizetett illetékek biztosították. A miskolci kamara megalakulása utáni éveiben ez az összeg az alábbiakban változott: a kimutatott adóösszeg - az illeték alapja - 1880-ban 137.302 frt, 1881-ben 137.535 frt, 1882-ben 138.842 frt volt. Az illetékkulcsot minden kamara önmaga határozta meg. A miskolci kerületben az első évben 3%-os, a következő években 4%-os illetékkulcsot alkalmaztak. Ez átlagosnak számított, hiszen a budapesti kamara 1%-os, a soproni, pozsonyi 1,5%-os kulccsal dolgozott, de előfordultak 9-10%-os kulcsok is (pl. Fiume esetében). Ez alapján 1880-ban 4461 frt, 1881-ben 5.682 frt, 1882-ben 5.676 frt illetéket vetettek ki. A kamara tényleges kiadása 1880-ban 3.972 frt, 1881-ben 5.629 frt, 1882-ben 5.702 frt volt. Miskolc város minden évben 500 írttal járult hozzá a kamarai költségvetéshez. A tényleges kiadások legnagyobb tételét a személyi járandóságok tették ki (pl. 1882-ben 5.640 frt-ból 3.100 frt), ugyanakkor igen alacsony az ipari és tansegélyezési célokra fordított összeg (1882-ben 900 frt). Az arányok nagyjából azonosak maradtak a későbbiekben is. A századforduló előtt már majd 12.000 frt-os költségvetéssel működött a kamara, ennek felét személyi kifizetések tették ki, 2.100 frt-ot dologi kiadásokra fordítottak, ipari és tanügyi segélyezésre mindössze 1.700 frt jutott. A század