A Kereskedelmi és Iparkamara Miskolcon 1880-1997 (Miskolc, 1997)

G. Jakó Mariann: A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara megalakulása és működése

rópa - az előbbiekben idézett nyugati térsége - mögött. így nem véletlen, hogy a polgári átalakulást először megvalósítani próbáló 1848as forradalom során vetődött fel a kereskedelmi és iparkamara megszervezésének gondolata. Az első magyar kereskedelemügyi miniszter - Klauzál Gábor 1848 májusában, júniusában kezdett foglalkozni a kamarák szervezésével, felkérve a pesti kereskedelmi testületeket egy javaslat összeállítására. A szabadságharc miatt azonban ebből semmi nem valósulhatott meg. 1849 után az abszolutizmus már nem tarthatta fenn a korábbi gazdasági rendszert és elkezdődött egy korszerű kereskedelmi és ipari szervezet kiépítése. 1851. március 18-án született meg az a törvény, amely az osztrák birodalom egész területén bevezette a kamarai intézményt. A törvény alapján 11 kamara alakult: Pesten, Kassán, Pozsonyban, Sopronban, Temesvárott, Debrecenben, Zágrábban, Eszéken, Fiumében, Kolozsvárott és Brassóban. A kamarákat véleményező és javaslattevő szervként hívták életre, feladatuk a kereskedelmi miniszter működésének támogatása volt, ezért megkapták a miniszterrel való közvetlen érintkezés jogát. A kamarához való tartozás az összes kereskedőre és iparosra kötelező volt, akik befizetett illetékükkel biztosították a kamara anyagi alapját. Jelentéseket kellett készíteni, lajstromokat, statisztikákat öszszeállítani, véleményt adni a kerület különféle gazdasági kérdéseiről. A kamarai tagokat olyan férfiak közül választották, akik legkevesebb 5 éve vezettek egy-egy kereskedelmi vagy ipari vállalatot. A passzív választójog azonban kiterjedt minden kereskedőre és iparosra. A kamara vezető tisztségviselőit az osztrák kereskedelmi miniszter nevezte ki. Ez utóbbi tényező is hozzájárult ahhoz, hogy a kamarák alakulását, szervezését országszerte erős bizalmatlanság kísérte. Működésükben az összbirodalmi gazdasági érdekek képviseletét látták, amit csak megerősíteni látszott a német ügyviteli nyelv elrendelése és a kamarák egymás közötti közvetlen kapcsolatának megtiltása. A kezdetleges közlekedési viszonyok miatt a székhelytől távolabbi települések kereskedői, iparosai csupán az illetékek beszedéséből értesültek a kamarák létéről. Ennek ellenére az kétségtelen, hogy tevékenysége már ekkor is számtalan pozitívumot mutatott. Jól érzékeltette a kamarák korabeli szerepét egy 1852-ben írt levél néhány sora: „ . .. Ma Ausztriában a kamarák az egyedi független szervek, amelyeken keresztül a tartományok óhajaikat és kívánságaikat a központi kor-