Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A gyógyítás története - Gyárfás Agnes: Dombi Sámuel életműve. A miskolci bábák és bábaképzés

Sámuel 1758-ban már orvosként működött és az 1763-as rendeletre írta meg latin nyelvű művét a megye gyógyvizeiről (Relatio de mineralibus inclyti comitatus Borsodiensis aquis. 1766. Vindabonae.) Van Svieten kiemelte a munka értékeit, s állami pénzbő adatta ki a 23 lapból álló kis munkát. Domby kiemeli a kácsi, recski, egri, tapolcai, erdóbényei vizeket, mind fürdésre, mind gyógyhatású ásványi anyagaik miatt fogyasztásra ajánlja. (Diósgyőr, Szalonna, Szendrő.) Felfedezi a tapolcai mikroklímát. Mind saját belátása, mind a királyi rendelet arra készteti, hogy a szülészet ügyével foglalkozzék. Rendeletet adott ki a királynő a bábák oktatása tárgyában. A megyei főorvosok tankönyveket írtak a cél érdekében. Weszprémy István a híres orvosi bibliográfia szerzője Debrecenben latin nyelvű munkával kezdte a sort. Domby Sámuel másként gondolkodott. 1772-ben kiadott bába mesterség című könyve előszavából ismerjük meg a szülészet és a bábaügy helyzetét és azt, amit ő cselekedett e téren. Domby kocsiba ült és két polgárral a magisztrátus tagjai közül bejárta a megyét, beszélgetett a bábákkal, kérdéseket tett fel, examen elé állította őket. Megrendülten szögezte le, hogy „valamenynyien a tudatlanság mély kútjába voltak bémerülve". Többen írniolvasni sem tudtak, soha nem hallottak a magzat megfordításáról vagy az akkor már elterjedt fogós műtétekről. Domby azt gondolta, hogy tudományos alapossággal, de közérthető módon megírt bábatankönyvre van szükség, olyanra, amelyet azok is hasznosíthatnak, akik maguk írni-olvasni nem tudtak, hiszen gyermekeik, unokáik felolvashatják számukra. Tankönyvének minden sora máig érvényes. (Köteles Ilonka néninél láttam először, amikor első gyermekemet szültem. Ő egy öreg bábától örökölte, s élete során mindig hasznosan forgatta.) Kitér a terhességre, a szülés módjára, az egyszerű és komplikált szülésekre, a szoptatás fontosságára és a kisded ápolására, gondozására. A Bába mesterség előzéklapjain helyezte el Domby Sámuel a Fontos mondásokat a szülésznők erkölcsi-szakmai-hivatásbeli-etikai normatíváját. Mária Terézia bábaesküje latin nyelvű és a vallásos királynő szellemét tükrözi. Főleg arról szól, hogy halálesetkor mi az eljárás, hogyan kell megkeresztelni esetleg méhen belül a halvaszületett vagy meg nem született gyermeket. Tehát nem az általános, hanem inkább a különleges esetek alkalmával tanúsítandó magatartást rögzíti. Domby három „fontos mondását" az első szülésznői erkölcsi-etikai szabályozónak kell tekintenünk, mely a történeti kulturális hagyományokat magába olvasztotta. „A tisztáknak mindenek tiszták: a tisztátalanok, még a legtisztább dolgokat - is tisztátalanságra fordítják" - hangzik a horatiusi mondás, amely magyarra fordítva az első „fontos mondás" bevezető mondatába