Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)
A gyógyítás története - Adorján Imre: Az üzemegészségügy története
Adorján Imre AZ ÜZEMEGÉSZSÉGÜGY TÖRTÉNETE Előadásomat egy téves szemlélet korrigálásával kezdem. Ez pedig az, amit gyakran hallunk, hogy az üzemegészségügy szocialista vívmány. Ebból annyi igaz, hogy ebben az időszakban fejlődött rohamosan, terebélyesedett ki, de a kezdete évszázadokkal korábbra nyúlik vissza. Paracelsus 1530-ban értekezést írt a bányászok betegségeiről „Von der Bergsucht und anderen Bergkrankheiten" címmel. 1556-ban Agrikola fémmérgezésekről „De re metallica" címmert írt dolgozatot. 1700-ban Ramazzini a kézművesek beegségéről „De morbis artificum diatriba" címmel értekezett. Magyarországon az üzemegészségügy történeti előzményei Mária Teréziáig nyúlnak vissza, aki Selmecbányán alapította az első bányaakadémiát. Az első üzemorvosnak Scopoli János Antal Selmecbányái orvostanár tekinthető, aki az első üzem-egészségügyi értekezést írta és a higanymérgezéssel, valamint a bányászok megbetegedéseivel foglalkozott. Az óbudai hajógyárban alakult „Betegsegélyező Pénztár" és 1891ben törvényt hoztak (XIV-es törvény) az ipari munkások kötelező betegségbiztosítására. Miskolcon már az első világháború előtt működött bányatárspénztár, mely orvosi rendelőket tartott fenn a Magyar Állami Vas- és Acélgyárak területén. Miskolcon 1948. május 1-én állt munkába az első két főállású üzemorvos, akik közül az egyik én voltam. Kinevezésünk az üzem létszámába történt, munkahelyünk a meglévő társpénztári rendelő volt, a két nagyüzem (kohászat és gépgyár) területén. Munkaköri leírás akkor még nem volt, tevékenységünket magunknak kellett meghatároznunk, így az addigi feladatokon, (alkalmassági vizsgálatok, elsősegélynyújtás, kismértékű betegkezelés, higiéniás ellenőrzések stb.) kívül a fejlődést is szorgalmaztuk. így jött létre 1948. november 2-án az üzemi mentőorvosi szolgálat. Ekkor két nézet állt egymással szemben. Az egyik a gyógyító, a másik csak a közegészségügyi feladatok ellátását tekintette az üzemorvosok feladatkörének. Tanúi voltunk annak, hogy míg az egyes orvosi szakmák egyre jobban specializálódtak, addig az üzemegészségügy lett a legáltalánosabb, munkaterületét tekintve a legátfogóbb, többrétű tevékenységi körű orvosi szakma. Ezt igazolta az 1951-ben megjelent 70-es számú MT. határozat és a 146/1951. sz. Eü. rendelet, amelyek az üzemorvosok feladatát az alábbiakban határozták meg:
