Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A gyógyítás története - Kubassy László: A mentőügy története

típusú, gumitalpas, üveges betegszállító Landauer mentókocsit vették meg. Ezenkívül könnyű mentókocsival, fertőző betegek szállítására szolgáló külön kocsival és hullaszállító kocsival rendelkeztek. Az új mentőkocsival a mentőkészlet oly kiegészítést nyert, amilyenhez hasonlóval vidéki mentőegyesület ez idő szerint még nem rendelkezett. 1914-ben a tűzoltóegyesület tevékenységének súlypontja a mentőosztály működésére esett. Augusztus vége felé megjöttek az első sebesültszállító, vöröskeresztes vonatok és hozták a harcterek sebesültjeit csaknem naponta. Ez új gondokat, kötelezettségeket rótt Miskolc társadalmára, köztük az egyesületre is. A Királyi Katolikus (ma Földes Ferenc) gimnáziumban állították fel az első hadikórházat. Az őszi idővel megérkeztek a háború rémei is: a vérhas és a kolera. A nagyszámú kolerabeteg részére a Sajón túl építettek barakkórházat. A sebesültszállító vonatok érkezéséhez az összes felszereléssel és a rendelkezésre álló önkéntes bajtársakkal és a fizetett tűzoltó-mentőkkel vonultak ki a városból felkért nagyszámú fogatokkal együtt. 1915. A Miskolci Vöröskereszt Egylet választmánya e célra indított és a parancsnokság által is támogatott gyűjtése eredményéből beszerzett egy betegszállító autót, amelyet az egyesületnek adományozott. A fertőző betegek szállítására nézve a városi hatóság részéről az a nagyon előnyös intézkedés történt, hogy a fertőző betegeket kizárólag a rendőrség hatáskörébe utalták és egy e célra beszerzett kocsiban szállították, külön személyzettel. Az 1916-os év is a világháború jegyében telt el. A sok kivonulás nagymértékben hozzájárult a mentőfogatok és a szerelvények elhasználódásához. Az egyetlen mentőautó gumijait hadicélokra elrekvirálták, így annak működését be kellett szüntetni, bármilyen szükséges volt is a működésben tartása. Ez alkalommal a városi tanács és a parancsnokság felkérésére Tury József helyettes főparancsnok több törvényhatósági város tűzoltószervezetét tanulmányozta és a szerzett tapasztalatairól terjedelmes jelentésben számolt be a városi tanácsnak és a parancsnokságnak. Más városokban, mint Kassa, Debrecen, Szatmárnémeti, a tűzoltóság teljes felszerelését a városi közadókból maguk a városok szerezték be 100 ezer koronát meghaladó áldozattal. Miskolcon a tűzoltóság 104.682 korona értékű teljes felszerelését, az 50 000 koronát megközelítő nyugdíjalapját az utolsó krajcárig az egyesület szerezte meg a város megterhelése nélkül. A tűzoltóság vezetése és évi fenntartása ugyanolyan számú fizetéses csapat mellett Debrecen városának 63 000 koronájába került. A fizetéses tűzoltók fenntartásához Miskolc város legutóbbi évi legmagasabb hozzájárulása mindössze 20 000 korona volt, nem is egészen egyharmada a debreceni 63 000 koronának! Mind ez úgy volt lehetsé-