Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A gyógyítás története - Kis János István: A tudomány és a technika hatása a gyógyászatra

tett és elvezethetett a ma gyógyításához, azokhoz a módszerekhez, amelyeket a mindennapi gyakorlatban a betegségek felderítésére és a betegek gyógyítására használunk. Nem kell szakmai elfogultság ahhoz, hogy kijelenthessem, mai lehetőségeink a korábban elképzelhetetlenség határait messze túllépték. Nincs olyan év, hogy ne hozna merőben újat, nincs olyan orvos, akinek ne kellene folytonosan tanulni, mert a tudomány és a technika szétfeszíti az eddigi ismereteket. Sokáig azt mondták, hogy a gyógyítást paradox módon a háborúk vitték eló're, mert a sok sérült ellátása újabb és újabb módszereket követelt. Ma a gyógyítás ezen az időszakon túljutott. A gyógyítás és az orvostudomány fejlődése a tudomány és a technika adta eredményekre épül, a gyógyítás a tudomány és a technika kiteljesedésének mezeje lett. A gyógyítás, mint említettem, a 19. század közepén jutott abba a korba, amikor a korábbi empirikus tanokat, a meglehetősen kis eredménnyel végzett gyógyító munkát az új felfedezések robbanásszerűen, több ponton, alapvetően megváltoztatták. Elméleti és gyakorlati szinten a legjelentősebb kezdet Virchow munkássága volt, aki lerakta a modern gyógyítás, a modern orvostudomány alapjait. 1858-ban megjelenteti „ A sejtkórtan, mint az élet- és kórtani szövettan megalapozása" c. munkáját. „Minden sejt sejtből ered, a sejt a szervezet építő köve, az életjelenségek középpontja" - hirdette. A kutatásokkal szemben három alapvető követelményt állított fel: 1. a klinikai megfigyelés, amit kémiai és fizikai vizsgálatokkal kell kiegészíteni, 2. állatkísérletek, a betegség okainak felderítésére, 3. a mikroszkópos vizsgálatokon alapuló kórbonctan. Azt hiszem, hogy korszakalkotóan uj, modern és világos törvény volt ez és ma is érvényes. A virchowi csodálatos szellemi és gyakorlati alkotást számos más területen végzett úttörő munkák támogatták és megerősítették. 1846. október 16-án Bostonban Morton sikeresen elaltatta a beteget éterrel, akit a világtörténelemben először fájdalom mentesen megoperálták. A pontos dátumot azért közöltem, mert Budapesten Balassa 1847. január 11-én először operált a kontinensünkön éternarkózis alatt. A világraszóló felfedezés tehát Bostonból 87 nap alatt eljutott Budapestre és a gyógyítás, a sebészet szerves része lett. Ugyanebben az évben, 1847-ben Bécsben Semmelweis bevezeti a klórvizes kézmosást és a gyermekágyi láz halálozását 18%-ról 1%-ra csökkentette. Semmelweis a zsurnaliszták az anyák megmentőjének nevezték el, nem érdemtelenül, de Semmelweis felfedezése, az aszepszis az egyik alapja lett a modern sebészet megteremtésének. Nem voltak ezek az eredmények mindenütt és mindenki által ujjongással fogadottak. A kor nagyhatalmú, nagytekintélyű, de korlátolt vezető szülészei Semmelweis tanait tagadva, a zsenit a halálba kergették. Bemard lerakja a kísérletes