Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

Magyarság és kereszténység, magyarság és európaiság - Török József: A pálos rend hatszáz éve hazánkban és Európában

A fiatalembert Vitéz János támogatta és segítette, hogy 27 évesen elnyerje a püspöki tisztet 1466-ban, amit 1493-ig viselt. Már IV. Sixtus pápától (1471-1484) kérte, hogy mentessék föl a csanádi püspökségtói, azonban csak VI. Sándor uralkodása (1492-1503) alatt adott helyet kérésének az Apostoli Szentszék. Nem ő volt ekkor az egyedüli visszavonuló magyar főpap, otthagyta két püspöksége mellett a budai prépostságot, a fóTtancellári méltóságot és a morvaországi Hradzsinon abba a ferences kolostorba vonult vissza, amelyet ő alapított. Rendi hagyomány szerint Váradi Péter kalocsai érsek 1501-es elhunytakor II. Ulászló király (1490-1516) szerette volna kalocsai érsekké tenni, ám a püspökből lett remeteszerzetes kitartott a diósgyőri monostorban betöltött szerény tisztsége mellett. Ebből a korból megemlítendő még egy harmadik személy is, aki nem más, mint a rend égi védnöke, Remete Szent Pál. A lövöldi Kartausi Névtelen ugyanis a Remete Szent Pál ünnepére írt beszédében mulatságos esetet említ. „Vala Diósgyőrben egy maga bíró (öntelt) porkoláb (várkapitány), kinek Imre vala neve", ... és a pálosokat gyakran háborgatta. Ezért a diósgyőriek Thébai Pálhoz fordultak, aki éjszaka, az ágyában fekvő várkapitánynak „nagy szép vénember képében, fejér palástjában, és egy mankót tartván ő kezében", megjelent, és némi oktatás után a bottal alaposan helybenhagyta. A szerzetesi folklór kedves, életteli története a szigorú remete-pátriárka iránti népies áhítatot volt hivatott fölkelteni, s minden bizonnyal nem is sikertelenül. Ez a legenda azonban némi vészterhes előrejelzést is tartalmazott, ugyanis az 1540-es évek derekán Balassa Zsigmond leromboltatta a monostort, nyilvánvalóan birtokainak megkaparintása végett. Ez utóbbit azonban meggátolták a rend javainak törvényes gazdái, mert a következő majd két évszázadon át, amit lehetett, bérbe adtak és így ha jövedelem gyéren csordogált is, a tulajdonjog fennmaradt és lehetővé vált az újratelepítés. A ládi perjel kezdeményezésére 1737-től a régi, elpusztult középkori épületek telkén kicsiny templomot és rendházat kezdtek építeni.