Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

Előadások a városi jogélet és jogi oktatás témaköréből - Ruszoly József: Zsedényi Béla és a Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap

tiszteletbeli főügyésze is volt. Indítványára írt föl a közgyűlés 1932-ben a titkos választójogért. Többszörös lapszerkesztő: a Felsőmagyarországnál (1933-1935) és a Felsőmagyarországi Reggeli Hírlapnál (1939-1944). Mindkét lapban színvonalas publicisztikai tevékenységet fejtett ki. Az FRH - leginkább a háború alatti Magyar Nemzethez hasonlíthatóan - tárgyilagos, haladó nézeteket képviselt, joggal vádolták zsidóbarátsággal. A nyilasuralom alatti internálás, szökés s rejtőzködés után, polgári demokrataként az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja lett, ahol is elnökké választották; e minőségében s a Nemzeti Főtanács elnökeként az új nemzetgyűlés 1945-ben tagjai közé hívta meg. Pártonkívüli képviselőként fontos kérdésekben (pl. a köztársasági törvény vitájában, a házszabályok megszövegezésében), tisztán szakmai alapon érvelt a polgári demokratikus intézmények mellett. 1947-ben belépett a Sulyok-pártba, majd a polgári ellenzéki Pfeiffer-párt tagjaként lett ismét országgyűlési képviselő, ám a Választási Bíróság 1947. november 20-án, e föloszlatott párt listáin megválasztott valamennyi képviselőtársával együtt, mandátumától jogellenesen megfosztotta. Ezután ügyvédként működött a fővárosban. 1950-ben koncepciós perben életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték, s gyógyíthatatlan betegségben 1955. február 8-án börtönben halt meg. 1963-i titkos rehabilitációjára is csak 1989-ben derült fény. A nemzet halottjaként 1990. december 20-án temettük újra a „301es parcellába". Emlékét 1991. szeptember 12-e óta az egykori jogakadémiának is otthont adó városháza falán - az „örökös dékánéval", Bruckner Győzőével együtt - a miskolci öregjogászok állította fekete márványtábla arany betűi, a Miskolci Egyetem jogász szárnyépületének egyik terme és az ott elhelyezett relief is őrzik. 3. Zsedényi Béla publicisztikai és lapszerkesztői tevékenysége szorosan kapcsolódott tudományos és politikai meggyőződéséhez: legitimizmusához, amely - Molnár Kálmán egri, majd pécsi közjogász nyomdokain haladva - elismerte, sőt a vacuum juris elméletével alá is támasztotta a Horthy-rendszer „közjogi provizóriumát"; konzervativizmussal vegyült liberalizmusához, amely a parlamentarizmus és a széles körű népképviselet alapján szembeszállt mind a forradalmi, mind a magyarul szinte meg sem nevezhető parancsuralmi rendszerekkel: a nemzeti szocializmussal és a fasizmussal. így van ez akkor is, ha 1933/34-i vezércikkeinek némelyikében az akkori német törekvésekkel látszott azono-