Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

Tudományos élet Miskolcon - Dobrossy István: A Levéltár mint a tudományos kutatás forrása

melyeknek az érdeklődés nyomán megnő az értékük. Nem tudhatjuk, hogy a történettudomány tágulása, vagy osztódása meddig fog tartani, valószínűleg a jövőben is fog találni olyan részterületeket, amelyek eddig nem kerültek előtérbe."

11 A levéltári anyag, mint a tudományos kutatás forrása, kutatómunka és szakmai tudat összefüggései. Az 1980-as évek közepén a magyarországi levéltárak lényegesen jobb általános pozícióban voltak, mint napjainkban. Akkor úgy ítélték meg, hogy a történetírás — a korábbi évtizedekkel szemben — „vidékcentrikussá" alakult át „fővároscentrikusságából". Egy funkcióváltásról beszéltek a szakértők, s ez abban nyilvánult meg, hogy „a helytörténetírás már kilépett a provinciális buktatókból, hogy beágyazódhassék eredményeivel az országos köztörténetírás áramába, akár azt erősítve, akár pedig konfrontálva vele, egyszóval a helytörténetírás szaktudománnyá, történettudománnyá vált."

12 A „vidéki" történetírás centrumai a megyei levéltárak voltak. A levéltárakban folyó kutatásokra és azok eredményességére utalt az MTA egy 1986. évi anyaga, amely szerint „a magyar társadalomtörténet forrásainak 80-90%-a levéltárak polcain található". Ez arra utal, hogy a levéltárnak meghatározó feladata a forrásközlések felvállalása, minél több, a további kutatómunkát segítő forráskiadvány megjelentetése. A levéltáros munkájának történetisége — ezzel összefüggésben nem feltétlenül abban nyilvánul meg, hogy a levéltáros egyben történetíró. A forráselemzés, forrásfeltárás ebben az intézményben azért igazán fontos, mert az a levéltáros, aki nem próbál mozaikszerű források sokaságának felhasználásával egy elképzelhetően reális, összefüggő történeti képet megalkotni, az - hiába van környezetében az évszázadok információit tároló anyag - nem képes azt a kutatóknak közvetíteni, nem tudja a kutatást részletes, érdemi információkkal segíteni.

13 Ez a levéltáros felelőssége. A kutató felelőssége másutt érhető tetten. A mai történetírásban egyre kevesebb a nagy erőfeszítést kívánó, alapkutatásokra épülő munka. Annál több a csak könyvészeti alapú tanulmányok, kötetek száma. A számítógépbe táplált irodalom hivatkozási apparátus adott, amit nem túl ritkán „terjedelemnövelő" elemként hozzá lehet illeszteni, minden kisebb-nagyobb tanulmányhoz. Ez pedig nem igazán támogatandó. Összességében, illetve az elmondottakat összefoglalva úgy látom, hogy a levéltár, levéltárak az eltelt évszázadok alatt mennyiségében és 1 l

Körmendy im. 39. n

Kanyar József: Gondolatok a magyar levéltárak jövőjéről. Levéltári Szemle, 1986. 4. sz. 40-43. l3

Erdmann Gyula: Levéltáros testületi szellem, szakmai tudat. Levéltári Szemle, 1986. 3. sz. 44-49.