Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

Tudományos élet Miskolcon - Dobrossy István: A Levéltár mint a tudományos kutatás forrása

teles kiadni az eredeti okiratokat, vagy azok hiteles másolatait." A rendszer lényege az volt, hogy a levéltárba került iratok rendjén a levéltáros nem változtatott. Amit intézménytörténet felé hajlóan előbbiekben elmondtam, annak igazolására tettem, hogy mióta a levéltár, mint intézmény létezik, azóta fogadja; a közigazgatás, a törvényhatóság működésének rendjét ismerő levéltáros pedig rendszerezi, selejtezi, segédletekkel ellátva kutatható állapotba teszi a különböző irattermelőktől bekerült anyagot. Ez egy állandó, évszázadok óta változatlan elem a levéltár és a levéltáros munkájában; s valószínű, amíg hagyományos levéltári munkáról beszélünk, ennek lényege nem is fog változni. Anélkül, hogy részletesebb rendszerbeli kérdéseket érintenék, utalok arra, hogy a levéltár szerkezetét az ún. fond főcsoportok, mint legnagyobb egységek alkotják, ezen belül fondcsoportok, s továbbtagolódva fond alcsoportok léteznek. A feudális és kapitalista kor 15, a szocialista kor szintén 15 főcsoportra tagolt, s még 3 egyéb fond-főcsoportot használunk. Ebbe a rendszerbe elhelyezhető minden irattermelő szerv anyaga. A levéltári törvény szerint 10 évet meghaladóan, történeti értéket képviselő iratanyag az előállítónál nem maradhat. Tehát az irattermelőtől tíz év eltelte után az iratanyag a levéltárba kerül. Természetesen az, ami történeti értéket képvisel. így jutottunk el általános értelemben az értékhez, az értékváltozáshoz, konkrétabban pedig a levéltárban rendszerezett anyag tudományos értékéhez. A levéltári irat, információ történeti, tudományos értéke. A levéltár, mint intézmény történeti korszakokat dokumentáló, azokat átívelő irategyüttesek rendszere. Egy adott irategyüttes funkciója időben kiteljesedik. A levéltárak korai anyagáról említettem, hogy azok elsődlegesen jogbiztosító jellegűek voltak. Ezekre szüksége volt azoknak, akik készítették, s azoknak is, akiknek készült. Vagyis: ,,A levéltár mindenkori létrehozója vagy fenntartója eredetileg azoknak az iratoknak a gyűjtésére-megőrzésére vállalkozott, amelyek tartalma saját tevékenységével állt kapcsolatban, amelyeknek mondanivalója rá, vagy reá is vonatkozhatott, illetőleg amelyek akár adat- és ismerethordozó voltuk, akár megjelenési formájuk miatt érdekelték őt. A levéltárállításnak mindig a fentiek valamelyike, vagy éppen összessége volt az indoka."

8 Az egyedi iratokból ilyen módon összeálló levéltár végsősoron a levéltárat fenntartó másokhoz fűződő viszonyát rögzíti, dokumentálja. Ebből következik, hogy a levéltárban tárolt, rendszerezett iratok összessége nem más, mint egy adott korszak, egy adott terület társadalmi viszonyVarga János: Levéltár és identitás. Levéltári Szemle, 1988. 4. sz. 3-8.