Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

Tudományos élet Miskolcon - Veres László: A Herman Ottó Múzeum szerepe a társadalomtudományokban

tötték a város és Borsod történeti-néprajzi emlékeit, a város és a táj képzőművészetének alkotásait. A századelő un. felvidéki vándorkiállításai Balogh Bertalan fáradhatatlan, úttörő tevékenysége folytán eljutottak Miskolcra is. Ezen a csatornán érkezett múzeumunkba Fényes Adolf, Szinyei Merse Pál és mások sok rangos alkotása. Kőris Kálmán a mezőkövesdi és délborsodi népművészet tárgyi emlékeit gyűjtötte, a bánvölgyi palócok folklórját pedig Istvánffy Gyula tanulmányozta. Múzeumi kutatómunkájának eredményei alapján vetette fel Marjalaki Kiss Lajos László Gyulát megelőzve a kettős honfoglalás elméletét a Nyugat hasábjain. A múzeum munkatársai - kik szinte kivétel nélkül un. ingyenbéres, vagy legfeljebb tiszteletdíjas külsős munkatársak voltak - eredményeiket a helyi lapokban, vagy pedig az országos szaklapokban, az Ethnographia-ban, Archeológiai Értesítőben, Századokban tehették közzé, ugyanis a múzeum csak a megalakulása utáni első években rendelkezett saját kiadvánnyal, múzeumi évkönyvvel. Hivatásos szakembergárda csak a Herman Ottó Múzeumban dolgozott, vagyis az államosítást követően, amikor továbbra is Borsod és Miskolc területének kutatása volt az elsődleges feladat. A szakemberek száma restaurátorokkal együtt az 1970-es évek elejéig 5-7 között váltakozott. E korszak azonban komoly változásokat jelentett a múzeumi kutatómunka eredményeinek közreadásában. 1955-ben indította útjára Komáromy József a múzeum akkori igazgatója A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei c. periodikát, majd két évvel később A Herman Ottó Múzeum Évkönyvét. E két napjainkig folyamatosan megjelenő kiadvány megjelentetését két alapvető szempont motiválta. Egyrészt helyet biztosítottak az intézmény munkatársai és a múzeummal kapcsolatba álló kutatók tudományos eredményeinek publikálására, másrészt a nemzetközi kiadványcserébe kapcsolódva megteremtették a könyvtár alapját, ugyanis a múzeumi könyvtár törzsanyagának leválasztásával korábban a városi könyvtárak állományait gyarapították. A Közlemények és az Évkönyv mellett a Múzeumi Füzetek sorozat biztosított lehetőséget nagyobb terjedelmet igénylő kutatási eredmények terjesztésére, így pl. Bozena Nemcova, a cseh széppróza megteremetője magyarországi utiélményeit tartalmazó napló, vagy a papaszeri múzeumépület történetét tartalmazó kötet kiadására. A kiadványokban napvilágot látott írásokat tanulmányozva szembetűnő a spontaneitás, vagyis a szerzők témaválasztása az egyéni érdeklődés függvénye volt. Nem merült fel tematikus kötetek kiadásának gondolata, s csak néha-néha jelentek meg olyan dolgozatok, amelyek tartalmukban túlmutattak volna a regionális szempontokon. Összességében a tudományos feldolgozó tevékenység a gyűjteménygyarapítás mellett alárendelt szerepet játszott. Csak egy-két