Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

Tudományos élet Miskolcon - Farkas Ottó: A Miskolci Egyetem mint tudományos műhely

tudományok egyes területein szerzett hazai és nemzetközi tekintélyünk elvész vagy jelentős csorbát szenved. Nem tartható fenn ugyanis az a helyzet felelősséggel, hogy akkor amikor a kutatási-fejlesztési ráfordítás a gazdaságilag kiemelten fejlett országokban az éves nemzeti jövedelem 2-3%-a, az európai középmezőny országaiban pedig 1,5-2%-a, addig hazánkban csupán 0,93%-a (1994-ben). Még riasztóbb a helyzet, ha szem előtt tartjuk, hogy az utóbbi 10 év alatt a K+F-ráfordítás reál értékben a felére csökkent hazánkban, s a kutató munka anyagi és erkölcsi megbecsülése sem közelíti meg az elvárható mértéket. Mindezek és más - itt nem részletezett - kedvezőtlen körülmények ellenére megállapítható, hogy a magyar tudomány mind a kutatási eredmények, mind pedig a nemzetközi integráció területén jelentősebb eredményeket mondhat magáénak, mint társadalmi-gazdasági életünk más szférája. S remélem, hogy a Miskolci Egyetemnek, mint tudományos műhelynek a szerepét, munkájának kiterjedt voltát, eredményességét, s annak hazai és nemzetközi jelentőségét hasonló elismertség övezi mindazok részéről, akik ismerik vagy megismerik az ott folyó tudományos kutató munkát és azok főbb eredményeit. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Miskolci Egyetem az elmúlt évben ünnepelte fennállásának 260. évfordulóját. Jogelődjét 1735-ben alapította III. Károly magyar király Selmecbányán. A világ első műszaki felsőoktatási intézményeként létrehozott Bányatisztképző Iskola, - majd 1770-től Bányászati Akadémia elsődleges célja az volt, hogy magas szinten szolgálja a színesfém-bányászat, elsősorban az arany— és ezüstbányászat fejlesztését, az ahhoz szükséges erdőgazdálkodást, s a kibányászott ércekből a megfelelő tisztaságú fémek előállítását. De azokat az elvárásokat is teljesítse, melyeket a magyar királyság teljes bánya- és kohóiparának, valamint az iskolát befogadó város és régió szellemi arculatának gazdagítása támaszt, a kapcsolódó tudományterületek művelésével együtt. A feladat-felismerés és -vállalás, a tenniakarás szelleme az Akadémia Sopronba költözését követően 1919 után, majd a Nehézipari Műszaki Egyetem 1949-ben történt megalapításával Miskolcon tovább folytatódott. A Bánya- és Kohómérnöki Kar Miskolcra költözésével és a Gépészmérnöki Kar miskolci létrehozásával szűkebb hazánkban jelentős szakmai-tudományos bázis jött létre, mely a közben erősen fejlődött regionális ipari háttér révén - örömünkre - kiterjedt lehetőséget kapott többirányú tudományos kutató és szakmai alkotó munkára, valamint infrastrukturális fejlesztésre.