Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A miskolci iskolák - Kovács György: Szabad- és közművelpdés a Diósgyőr-Vasgyári Egyesület tükrében

dik csoport második díját nyerték, mely egy Szent Hubertust ábrázoló művészi lovas szobor volt. Az első világháború előtti utolsó országos dalosversenyt 1912 júniusában rendezték Budapesten. Az első csoport második díját a Szebenyi József vezette tisztviselők dalárdája, a második csoport harmadik díját a már Senger Gusztáv vezette Jószerencse nyerte. Mindkét egyesületben a dal művelése mellett a legjelentősebb művelődési forma a gyorsan kialakuló, nagy fejlődésnek induló, később kiváló és gazdag eredményeket felmutató műkedvelő színjátszás lett. Az első jelekkel a tisztviselőknél találkozhatott a közönség, amikor 1887 szilveszterén a dalárda mellett már különböző tréfás jelenteket is bemutattak. A Jószerencse munkásszínjátszói 1894 október 28-án mutatkoztak be, amikoris Tóth Kálmán Az ördög párnája című népszínműve került bemutatásra az elnök, Ocsenás János rendezésében. Ezt követően mindkét egyesület színjátszói évente több alkalommal mutatkozta be a vasgyári közönség előtt. Főleg népszínművek, vígjátékok kerültek színpadra. Minden eddigi jelentősebb darabot mindkét egyesületnél Meregalli Ede szállítási tisztviselő rendezett. 1897 május 1-én, a huszonötödik rendezését követően valóságos ünnepet rendeztek a számára a vasgyáriak. A munkásétterem új, modern színpada további lendületet adott a Diósgyőr-vasgyári színjátszásnak. 1901 decemberében új név jelent meg a rendezők sorában. Lauday János, Pereces bányatelepi tanító ezt követően hosszú esztendőkre beírta a nevét a Diósgyőr-vasgyári műkedvelő színjátszás történetébe. A tisztviselők 1910 december 17-i választmányi ülésén már ő javasoltja, hogy „...a szylveszter esti program 1. felv. vígoperából és még azonkívül 7 számból álljon." így került bemutatásra az első opera, Offenbach: Fortunio dala című vígoperája. Az ügyvéd szerepét maga Lauday vállalta. Alig egy félév múltán már Mascagni: Parasztbecsület című operájának bemutatására vállalkoztak. Mindezekhez az 1895-ben alakult vasgyári zenekar szolgáltatta a nagyon igényes muzsikát. Senger Gusztáv volt színházi karnagy bekapcsolódása a vasgyári zenei életbe rendkívül gyümölcsözően hatott mind az énekkarok, mind a zenekar tevékenységére. Munkája nyomán látványos fejlődés mutatkozott Diósgyőrvasgyár műkedvelőinek tevékenységében. A Jószerencse Dal- és Önképzőkör a magas színvonalú énekkari és műkedvelői tevékenysége mellett az első Diósgyőr-vasgyári munkáskönyvtár létrehozásával is beírta a nevét a magyar munkásművelődés történetébe. Az egyesület választmánya már a megalakulást követő