Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A művészetek világa - Kovács Sándor Iván: Kölcsey Ferenc lábnyoma elvész a miskolci porban

(1810-1876). Ő is takarékpénztári tisztviselő és művészember. Miskolc történetírója, Szendrei János szerint „egyetemes művésztehetség". 1810ben született és 1876. március 30-án halt meg Miskolcon, kísértetiesen megismételve László halálát: József is öngyilkos lett. Az őt jól ismerő miskolci kortárs, a naplóíró Szűcs Sámuel szerint 1876. „Martius 30-án temettetett Kraudy József, ki 66- ik évében, lövés által vetett véget életének. Sok szép tehetséggel megáldott férfiú volt. Miskolcon a 30-as években könyvkereskedést állított. Számos éveken át viselte a miskolci takarékpénztár pénztárnokságát. Egy időben arcképeket festett olajban, meglepő hasonlatossággal. Láttam őt műkedvelőként színpadon is fellépni, oly sikerrel, hogy a közvélemény akként nyilatkozott, miként a pesti nemzeti színháznak is méltó tagja lehetne. A német költőkből is fordítgatott. Daliás férfi volt, nagy kedve telt a lovaglásban is. Több évek előtt szélhűdés érvén őt, az egykor rendkívül erős férfiú nem bírta bevárni a halál rendes eljövetelét, erőszakkal idézte azt elő. A sorsnak különféle változatán ment át, volt ő szegény is, majd egy véletlen oldalági öröklés alapján egyikévé lett városunk legtehetősebb lakosainak." Kraudy József valóban sokoldalú tehetség volt. A miskolci múzeumban őrzött két olajképét elővették a kedvemért (a dokumentációkkal együtt). Önarcképén festőállvánnyal, palettával ábrázolja magát; a komoly intellektust tükröző arcon csendes tűnődés. A másik Kraudy-kép Lévay József nyolcszögletű formára festett, finoman kidolgozott ifjúkori arcmása. Rutinosabb munka, mint a művész megkapó önarcképe. A pénzember Kraudyról is maradt fenn „önarckép": egy 1885. február 16-án Miskolcon kelt rövid levél bizonyos „Méltóságos Asszony"hoz. így szól: „Egy uraság felszóllítására, hogy nem tudnék-e neki valami szép gyöngyöket szerezni? Eszembe jutott, hogy méltóságodnak nálunk, azaz a Takarékpénztárban vannak szép gyöngyei betéve, melyeket én mint pénztárnok jól ismerek. En a kérdező uraságnak Méltóságod nevét nem említve csak annyit mondtam, hogy majd gondolkodom gyöngyök iránt. Ha tehát Méltóságod az említett gyöngyöket szüksége azokra talán úgy sem lévén - árúba bocsátani hajlandó lenne, kegyeskedjék ezt velem néhány sor által tudatni, egyszersmind utolsó árát is kijelenteni. Esedezem mielőbb válaszért, mély tisztelettel maradván [...] Méltóságodnak alázatos szolgája". (Országos Levéltár, P 568. 40.) A Kraudyak százötven éves kereskedői praxisa, tapintat, diszkréció, célszerűség - mind erényei ennek a kellemes társalgási modorú üzleti levélkének. Irodalmi levelet is idézhetek Kraudy Józseftől; asztaltársaságuk páter familias-ához, Lévay Józsefhez írta. (Miskolc, 1867. január 26.) Szintén „önarckép de széteső vonásokat mutat: bőbeszédű, bizonytalan önítéletű, hosszadalmas, körülményes. Ki is mondja magára a szentenciát: „bocsánat! fecsegő kezdek lenni" (MTA Könyvtára, Ms.