Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A művészetek világa - Tarcai Béla: A miskolci fotózás története

anyaga. Ebben az évtizedben a miskolci amatőrművészek nemzetközi viszonylatban is az élen állottak. A fotográfia technikai és szellemi fejlődése, nemkülönben a gazdasági érdekek más-más pályára terelték a fényképész iparosokat és a művészi ambícióval fotografáló amatőröket. Ennek ellenére találunk az iparosok között is olyanokat, akik a napi sablonos munkák mellett üdítő kirándulásnak tekintették a kalandozást a művészet területén. Elsők között Váncza Emmát említhetjük, aki a hámori völgyről készített, nagyméretű kézzel színezett panoráma-montázsával a millenniumi kiállítás nagydíját nyerte. Schabinszky László a képzőművészet történetébe is beírta nevét Munkácsyval való barátsága, a festőről készített néhány kitűnő portréfotója és a „Honfoglalás"-hoz csinált tanulmányképei révén. A későbbi mesterek közül Ábrahám István, Barna Hugó és Rosanblatt Emánuel nevével találkozunk a művészfénykép kiállítások katalógusaiban. De jeleskedtek az iparosok más területeken is. Szinay István Wagner (később Szendrey) Jánossal közösen szerkesztette az 1878-as nagy árvíz károsultjai megsegítésére a „Miskolc gyásza" c. albumot, melyben a víz pusztításait eredeti, beragasztott fényképek illusztrálták. Vendégként jelent meg Miskolcon 1876-ban a fiatal Schrecker Ignác budapesti „királyi udvari fényképész" és az általa kiadandó „Magyar hölgykoszorú album" számára hívott meg modelleket Koós Márton úr Főpiacz utcai házának hátsó udvarába. Ugyanakkor kis kiállítást is rendezett a „magyar női szépség gyűjteménye" címmel. Méltatlanul elfeledett zseni volt Zitkovszky Béla, a századforduló idején neves miskolci órás dinasztia tagja. Mtermes fotográfus volt, de kezdettől fogva érdekelték a technikai újdonságok, maga is kísérletezett és különösen a filmtechnikában és ezzel összefüggésben a mozgáselemzésben ért el kiváló eredményeket. Számunkra a talán legszebb létező Herman Ottó portré mellett különleges értéket jelent az egyszemélyben szerkesztett, illusztrált és kiadott „Szakfényképészek közlönye" c. néhány évet megélt folyóirata. Ennek csupán egyetlen példányát tudtuk megtalálni. Csalódottan és elhagyatottan halt meg a Lipótmezőn 1930-ban. Gyűjteményünkben kiemelkedő értéket képviselő egyes darabok között meg kell említenünk az 1840-ben készült és Egressy Gábort ábrázoló 2 db dagerrotípiát, amelyek a legelső Magyarországon készült fényképek közé tartoznak és mint ilyenek is megbecsülésre tarthatnak számot. Hasonlóan értékes darab a Görgey Artúrt 1896-ban ábrázoló fotó, melynek hátoldalán a Lévay Józsefhez írt, derűs hangvételű ajánlás olvasható. Birtokunkban van André Kertész saját kezűleg írt levele, mely ars poétikáját is tartalmazza.