Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A művészetek világa - Kilián István: Irodalmi emlékek a Szűcs-naplókban

dolgokat. Naplójának az 1849-ig, a szabadságharc bukásáig terjedő' részét érdemesnek tartottam a kiadásra, az ezután következő' naplókötetek csak legfeljebb személyes életébe engednek bepillantani. Mindkét napló publikálását Miskolc város egyik legfontosabb kultúrhistóriai feladatának tartom. Mindketten beiratkoztak a miskolci református gimnáziumba az úgynevezett Magyar Társaságba. Ez az önképzőköreinkhez hasonlítható, középiskolások részére létrehozott egyesület volt. Olyan nemes célok érdekében jöttek ezek az egyesületek létre, amelyek a reformkor fatatságát messzemenően jellemezték. Az elképzelés naiv volt, de mindenképpen tisztességes és becsületes. A belépők belépési díjat fizettek, évenként tagdíjat szedtek, ezekből a kor irodalmi lapjait, jeles írók műveit vásárolták meg, s tagjaiknak vagy kölcsönözték ezeket, vagy helyben olvasásra felajánlották. Ugyanakkor ők maguk is írtak különböző műfajban műveket, s ezek bírálatára vagy a társaság vezető tanára jelölt ki egy bírálót, vagy a diákszerző maga kért fel egy diáktársat. A „próbán" sikert elért műveket kéziratos vagy nyomtatott kötetekben ki is adták : Ezek a társaságok szinte valamennyi magyar középiskolában működtek, s kor jeles magyar írói rendszerint itt ezekben a társaságokban tanulták az írás tudományát, vagy itt nyertek egyáltalán publicitást. Pozsony, Győr, Székesfehérvár, Selmecbánya, Késmárk, Lőcse, Rozsnyó, Eperjes, Kaposvár, Kolozsvár, Nagyenyed, Székelykeresztúr, Marosvásárhely, Nagyvárad, Eger, Veszprém, Temesvár, Bécs, Szarvas, Kecskemét, Csurgó, Nagykőrös, Nyitra, Vác, Kalocsa, Nagyszombat, Szatmár, Veszprém Gyulafehérvár, Pécs, Sárospatak, Debrecen, Sopron, Miskolc, Pest és más jeles magyar városok iskoláiban működtek ezek a társaságok úgy, hogy Bécs két alkalommal is tett sikertelenül kísérletet ezek megszüntetésére.

14 Mindkét naplóíró tagja volt az úgynevezett Major utcai tudós társaságnak. A társaság célja, munkája nagyon hasonlít a pesti tízek társasága tevékenységéhez, amely a legjelesebb magyar írókat gyűjtötte össze, mint Petőfit vagy Jókait és másokat.

15 A miskolciak arra törekedtek, s erről elsősorban Szűcs Lajos számol be a borsodi sajtó hasábjain egy hosszabb tanulmányában, hogy jelentős megyei politikai posztokra a maguk pártján lévő fiatalokat juttassák be. Kún János Major 14 Bodolay Géza: Irodalmi diáktársaságok. 1785-1848. Budapest, 1963. Bodolay Géza: Petőfi diáktársaságai. Budapest, 1973. Kilián István: Irodalmi diáktársaság Miskolcon a reformkorban. Borsod-Miskolci Füzetek. Irodalomtörténet 9. Miskolc, 1972. 15 Szendrey János: Miskolcz város története IV. Miskolc, 1911. 260-261. Kilián, 1972. 43.