Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A művészetek világa - Bócz Sándor: Miskolc zenei életéről

szociális, kereskedelmi, kulturális infrastruktúrának részeként még zeneiskolával is rendelkezett. A munkás művelődés utánpótlását biztosította ez az iskola. Jól felkészült hangszeres, énekes fiatalok résztvevői lettek a Vasas művészeti együtteseknek. Ez a zeneiskola a közelmúltban új épületbe költözött, a Diósgyőri Városközpontban nyertek elhelyezést, ott ahol ma növendékeiket felveszik. A másik zeneiskola az Egressy Béni Zeneiskola működése elsősorban a belváros gyermekeinek zene- és hangszertanulását segíti. A harmadik alapfokú zeneiskola a Fazekas Uti Altalános Iskola zenei tagozata. Ma ez a tagozat egy teljes értékű zeneiskolát jelent. Egy korszerű oktatási formát modellez úgy, hogy hangszeresei és csoportjai országos, sőt - gyermekkórusa - nemzetközi ragot vívtak ki maguknak. A zeneiskolák (alap-és középfokú) több regionális, illetve országos versenynek, találkozónak szervezői. (Gordonkatanárok Országos Versenye, Zeneművészeti Szakközépiskolák Révfúvós és Ütőhangszer tanszakainak országos versenye, regionális gordonka, zongora, hegedű, furulya találkozó). Jelentős érdemek, közöttük nemzetközi sikerek, versenygyőzelmek birtokosai a zenei intézmények. A zeneoktatás egymásráépültsége azt biztosítja, hogy a zenei pályára érdemes tehetségek — a városon belül - egyre magasabb zenei képzésben részesülnek, egészen a zenetanári végzettségig biztosított a haladásuk. Az alap és a középfok a művészet oktatásának azt a funkcióját is szolgálja, hogy a koncertélet számára értó közönséget neveljen. A város zeneoktatásában az elmúlt 80-90 év alatt sok kiváló művésztanár működött. A két feladat összefonódása révén művészi tevékenységük értékrendje mellett pedagógiai munkásságuk is jelentős volt. Méltányos, hogy a kor jelentős művésztanárai közül: Rákos Arnold, Hajdú István nevét említsük, akik miskolcinak vallották magukat, művészetük nemzetközi minőséget jelentett. A tanárok a zenei nevelés mellett a zeneművészet előadói oldalán is tevékenykednek, a Szimfonikus Zenekarban vagy a Miskolci Nemzeti Színház zenekarában működnek, kamaraegyüttesekben és szólistaként is résztvevői a koncertéletnek. A város koncertéletét vizsgálva - adatok, leírások alapján - az első szembetűnő értékek a polgári kezdeményezéssel létrehozott együttesek, kamarazenei formációk voltak. A város földrajzi adottságaival is magyarázható sajátosság, hogy önálló zenei élete volt az un. történelmi belvárosnak, de jelentós decentrumok is kialakultak, pl. Perecesen, a Vasgyárban, Diósgyőrben. Produkciók, hangversenyek szerveződtek alkalomszerűen, de volt a városnak a két világháború között is rendszeres, tartalmas hangverseny szezonja.