Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A művészetek világa - Gyarmati Béla: Színi élet Miskolcon a két világégés között

ban, a leszerelt fiatal tisztek (a békeszerződés értelmében csak 35 ezer fős katonaságot tarthatunk) itt-ott bujtatva, tulajdonképpen egzisztencia nélkül tengnek-lengnek. És az elcsatolt részekről áttelepült hivatalnokok, tanárok, professzorok, sőt egész egyetemek... Mindez országos gond - s, hogy mit indukálnak majd a gondok azt jól tudjuk. Cm most nem ennek firtatása a feladatunk. Legyen elég annyi, hogy 1921-ben - külön vonatszerelvénnyel megérkezik Miskolcra Sebestyén Géza és társulata. A város vezetői örülnek; az új direktor nem jött üres kézzel: a felszerelések 21 vagont töltenek meg. Kevesebb lesz így a város kiadása. Éppen elég volt kitatarozni a színházat, s kicsit felújítani a díszletállományt. S most adjuk át a szót György Eszternek, aki a színház 150 éves jubileumán így emlékezik a Sebestyén éra kezdetére: „A várostól követelt, a közönségnek pedig ígért az új igazgató. Mindjárt az első hét műsorán ott találjuk a Hunyadi László c. operát, Puccini Toscáját, s Goethe Faustját. Alig pár hét elteltével színre hozzák a Rigolettót, a Carment és a Lakmét, s több komoly drámát is (Karenína Anna, Velencei kalmár, Bűn és bűnhődés. A 'Színházi lapok' arról számol be, hogy a közönség szinte egycsapásra megszerette az operát, s beéri a kevesebb, de színvonalasabb operettel is, J. Strauss és Offenbach műveivel." S most egy nagyon fontos módszerbeli dolog következik, melyből kitetszik, hogy gyakorlott szakemberrel állunk szemben. A színháztörténész így folytatja: „Hogy miként tudott Sebestyén az átlagosnál nem nagyobb társulatával ilyen széles skálájú műsort adni, erre a tehetséges erők szerződtetésén túl magyarázatot ad az is, hogy nála nem voltak un. szorosan vett szerepköri szerződések. Mindenki azt játszott, amire szükség volt, s amit a színész tehetsége, művészi alkata lehetővé tett. Bizony, bizony ez máig ható tanulság! Hát valahogy így kezdődött a „Sebestyén korszak" melyet 1925-tól Mihály folytat (Géza a Budai Színkört - a Városi Színházat veszi át) igen jó erőkkel, magas művészi színvonalon, s gazdaságilag is jól prosperálva. A Sebestyének 18 miskolci éve minden bizonnyal a legeredményesebb színháztörténeti korszaka a városnak. De ne szaladjunk nagyon előre... 1923-ban újabb hat évre szóló szerződést köt a város Sebestyén Gézával. Az igazgató, - aki nemcsak munkása, hanem jó mecénása is volt a színházművészetnek - ezúttal is jelentős összeget ajánl fel drámapályázatra. Ám a szezon beharangozása szerény: „Tisztelettel jelentjük, hogy 1923. október hó 4-én megnyitjuk a Miskolci Nemzeti Színház kapuit. Ezúttal is tartózkodunk színes szóhalmozások és nagyhangú ígérgetésektől, becsületes áldozatkészséggel és törhetetlen ma-