Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)
A közlekedés, a hírközlés és a posta évszázados története - Szegöfy Anna: A városi közlekedés évszázados története
pítani, hogy a külvárosi közönség, mihelyt az újítást megszokja szívesen fogja igénybevenni ezt az elsőrangú kényelmet és fokozott gyorsaságot biztosító közlekedési eszközt." 1 * A lelkesedés 1928. októberéig tartott, ekkor a Részvénytársaság tekintettel a veszteségre és a közös üzem létesítésének elhúzódására a járatokat megszüntette. A veszteségesnek bizonyuló üzletre már hiába keresett volna a városi tanács vállalkozót, így magára maradt nagyra töró terveivel és kénytelen volt 1929-ben a Villamossági Részvénytársaságtól vásárolt 4 Lanciával megindítani saját kezelésben legalább a tapolcai járatokat. 14 A városi tanács a veszteség csökkentésére leszállította a viteldíjat és sűrítette a járatokat. 1933-tól új típusú menetjegyek bevezetésével próbálkoztak, ezek kombinált jegyek voltak, autóbusz és fürdőjegyek egyben, létezet menettérti jegy kabinos fürdőjeggyel, esetleg strandfürdővel, sőt csónak jeggyel is lehetett retúrt váltani. Mindezek ellenére az 1933-as év 7580 pengő veszteséggel zárult. A veszteség csökkentésére az üzem kezelésében is változásokat vezetett be a városi tanács, a gazdasági ügyosztály hatásköréből kivették a kezelést és egy önálló üzemi bizottságra bízták, az üzem élére felelős üzemvezetőt neveztek ki. Az átszervezések nem segítettek azon, hogy az autóbuszok állapota egyre romlott, s az új autóbuszok vételárát az üzemi költségvetés nem bírta el. A probléma megoldásaként először használt fővárosi buszok vételéről kezdett tárgyalásokat a polgármester, majd miután eredménytelen volt az akció a városban élő szállító cégekkel kötött szerződést a tapolcai autóbusz járat üzemeltetéséről. 15 A feladatot vállaló 4 szállító Almássy István, Lusztig Ferenc, Lusztig László és Viola István kft-t alakítottak az üzemeltetésre, megvásárolták a várostól részletre a 4 régi Lanciát, saját autóparkjukból beállítottak további 4 buszt. Az üzem fellendülését jelzi, hogy a 8 autóbusz sem bizonyult elegendőnek, így 1937-ben újabb 4 buszt állítottak be az akkor már évi 232 ezer utas szállításához. A megalakult „Miskolc-Tapolca autóbusz üzemkezelési vállalat korlátolt felelősségű társaság" a forgalom növekedése ellenére nem volt szerencsés., tönkrement. A vállalkozó nélkül maradt polgármester 1942-ben a MAVAUT-tal kötött szerződést a tapolcai autóbusz üzemkezeléséről. A szerződés értelmében a buszokat, sofőröket és a karbantartást a MA VAUT biztosította, a város adta a kalauzokat és ellenőröket. A bevétel a városé volt, ebből fizették a MAVAUT-nak a buszok bérleti díját. A konstrukció 1944-ig működött, ekkor a háború állította meg a tapolcai buszokat. 13 Reggeli Hírlap, 1928.szeptember 11. 14 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1903. 190/1930.kgy. 15 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1903. 17/1937.kgy., VII. 1/d. 696.
