Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A közlekedés, a hírközlés és a posta évszázados története - Szegöfy Anna: A városi közlekedés évszázados története

a miskolciak. Az omnibuszok fő útvonala a belváros és a két pályaudvar mellett a kiránduló helyekre Tapolcára és Hámorba vezetett. Az útvonalról az utasokat a kocsik oldalára függesztett tábla tájékoztatta. Az omnibusz közlekedés a gépkocsi megjelenésének esett áldozatul, az említett 1911. évi rendszabályokban már megjelent a „géperejű társaskocsi" meghatározás és a megjelenést követően hamarosan elfoglalta a levontatta omnibusz helyét az autóbusz. Az autóbusz történet 1925-ben kezdődött, ebben az évben Siposs Géza vállalkozó egy üzemtervet nyújtott be a városi tanácsnak a városközi autóbusz forgalom megszervezéséről, amelynek elsődleges célja a vasút és a város összekötése volt, de a belvárosi forgalmat is ellátta volna. Volna, mert a tömegközlekedésben érdekelt Miskolci Villamossági Részvénytársaság, amely a lapokból értesült a tervezetről, azonnal akcióba lépett, hogy megakadályozza a megvalósulást. A történet érdekessége, hogy a részvénytársaság 1896. évi szerződése, amely a tömegközlekedésben a kizárólagos jogokat biztosította, természetszerűleg nem intézkedett az autóbuszról nem lévén még autóbusz. Szeretném idézni a társaság panaszleveléből azt az okfejtést, amely szerint a nevezetes paragrafus mégis alkalmazandó az autóbuszra is." Ámbár a szóban forgó szakasz csak vasútvonalakról beszél, mégis egész természetes, hogy 1896. március 19-én (midőn a szerződés köttetett) azt a célt kívánta elérni, hogy vállalatunk, illetve vasutunk a tömeges utasforgalom lebonyolítására alkalmas konkurens vállalatok versenyétől mentesíttesék. A jelzett időben autóbuszok ilyen célra még nem állottak rendelkezésre, tehát ezekről a szerződés nem is beszélhetett. Nem lehet azonban vitás, hogy pl. vágány nélküli villamos autóbuszok a mi vágányunkkal ellátott utcákon nem közlekedhetnek.... egész mellékes az, hogy azt az autóbuszt áram hajtja-e vagy benzinmotor, az sem közlekedhet, ha ugyanazon végpontok között bonyolít le forgalmat. '

no A közigazgatás menetében és gyakorlatában jártas olvasónak a Siposs Géza autóbusz üzem tervezetét elutasító határozat szövege sokat elárul a városatyák képviselte köz- és magánérdekekből. Érdemes megfigyelni, hogy a Siposs-féle tervezetről részleteiben szó sem esik, ez bizonyítja, hogy nem a közlekedés szervezése volt a fő szempont. Az indoklás egyébként nem veszi át a részvénytársaság nyakatekert érvelését arról, hogy az 1896-os szerződést alkalmazni lehetne, helyette megfogalmazzák a tényleges okot: az autóbusz csökkentené a villamos közlekedés hasznát, a kieső bevételt a részvénytársaság a villanyáram díjának emelésével fogja majd pótolni, ezt nem lehet megengedni, üzemeltesse tehát az autóbuszokat is a részvénytársaság. Miután Siposs