Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A gyógyítás története - Ecsy Zoltán: Miskolc város gyógyszerésze te az államosítás után

ha körülmények közt — az egyik miskolci, a volt Bellák-féle patika alagsori laboratóriumában. Ők hoztak szakmai szellemet a patikákba, és ók végezték a más gyógyszertárakból összeszedett laboratóriumi eszközök segítségével a minőségi vizsgálatokat a patikalátogatásaik során vett minták analízisével. A szakfelügyelók sorából hadd emlékezzek dr. Nagy Ervin kollégákra, akinek tudása és szakmaszeretete nagy mértékben előrevitte a gyógyszerészet megyei fejló'dését. Az államosítás után új szemléletként jelentkezett a „profilltisztítás". Ez azt jelentette, hogy a kozmetikumokat, higiéniás cikkeket, sőt még a gyógynövények egy részét is száműzték a patikai forgalmazás köréből, aminek következményeként a természetes anyagok háttérbe szorultak a terápiában. Sajnálatos módon meg kellett ismerkedni egy új forgalommal is, a „hiánycikkek"-kel. A tervgazdálkodás égisze alatt cikkelemenkénti tervet kellett készíteni év végén, ami többnyire irreális volt, és szülőágya a következő évi „pillanatnyilag nem kapható" cikkeknek. Ezt még tetézte a törzskönyvezett készítmények egységesítése, vagyis az, hogy egy vegyületet csak egy gyár készíthetett. (Zárójelben jegyzem meg, hogy ma 20-30 féle néven gyártott azonos hatóanyag tartalmú gyógyszer is kapható.) Bevezetésre került a váltott inspekció helyett az állandó ügyeletes gyógyszertár, s a kisebb falvak gyógyszerellátását úgy oldották meg, hogy a több patikával rendelkező helyiségekből, városokból telepítettek át patikát. így kapott gyógyszertárat Izsófalva a miskolci Szemere kert melletti volt Polánkay patika áttelepítésével, vagy pl... Nyékládháza Sátoraljaújhelyről. ... s miközben folytak ezek az átalakulási procedúrák, „elkezdtünk értekezni". Egymást követték az ún. felelősvezetői értekezletek természetesen vasárnap, s havonta legalább egyszer - amikor is a keserű pirulát nekünk kellett lenyelni. A vezetőség bőkezűen olvasta fejünkre a vélt vagy elkövetett hibákból készült bűnlajstromot s mi patikusok próbáltunk szakmai ellenérvekkel kontrázni. Ebből nem egyszer kemény szócsaták alakultak ki, a küszködő felek váltakozó sikerével. Persze voltak mulatságos színfoltjai is egy-egy pengeváltásnak, mint pl. amikor a telefonszámlák nagysága miatt a főkönyvelő kartárs ostorozta a miskolci felelős vezetőket. Valaki védelmül felszólalt, hogy a rengeteg körtelefon az oka a túlszámláknak, ui. nem múlt el nap, hogy egymásnak telefonon körbe továbbadandó utasítást ne kaptunk volna. Mire felpattant az igazgató s megoldotta a gordiuszi csomót: „Azonnal elrendelem a körtelefonok leszerelését!" Napokig volt min csemegézni egy-egy értekezlet után, s ebben a maliciózus, groteszk, szinte cinkostársi viszonylatban már néha moso-