Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - A honfoglalástól napjainkig - Révész László: Honfoglaló vezérek, kalandozó harcosok a karosi temetőkben

lapok is. A nyilakból csak a rendeltetésüknek megfelelően különböző' formájú vas hegyek maradtak fenn. A nyílköteget a harcos a jobb oldalt derékszíjára akasztott, kb. 80 cm hosszú, homokóra alakú tegezben tartotta

4

.E tegezek borból, nyírfakéregból készültek, két oldalukat vas pálcák szilárdították. Hegyükkel felfelé helyezték el benne a nyilakat, különben a súlyos vashegyek lovaglás közben átszakították volna a tegez deszka fenekét. A közelharc fegyverei voltak a különböző' fajta balták. Kevés van belőlük, a két temetőben mindössze 5 db. Ennél valószínűleg sokkal több harcos használt ilyeneket, a sírba azonban talán csak azokkal tették, akik különösen kitűntek a forgatásában

5

. Még ritkább leletnek számítanak a korszak temetőiben a szablyák. A két általunk feltárt és bemutatott karos temetőben összesen 9 db került elő. Néhányat közülük művészi színvonalú szerelékekkel láttak el, ezek a közösség egykori vezetőinek hatalmi jelvényei voltak. A II. temető 11. sírjából olyan szablya látott napvilágot, amelynek markolatát poncolt hátterű, növényi mintás, aranyozott ezüst lemezzel borították. A markolat él felőli oldalára ún. ujjosztó gúlát szereltek. Ennek az volt a szerepe, hogy a kéz ujjai szilárdan megüljenek a markolaton. Hasonló megoldást a kazár szablyákon alkalmaztak, honfoglaló magyar sírból ilyen eddig nem volt ismeretes. Minden bizonnyal e fegyver még 895 előtt készülhetett, s tulajdonosa Etelközben vagy Levédiában juthatott hozzá. Még pompásabbak azok a zabiák, amelyek a két vezéri sírból láttak napvilágot

6

. A körte alakú markolatgombok, markolatgyűrűk függesztő- és torkolatveretek kialakítása az ötvös magas szintű mesterségbeli tudását dicsérik. Ezek is aranyozott ezüstből készültek. A honfoglalás korából alig egy tucatnyi ilyen pompás fegyvert ismerünk, s a fentieken kívül mind hiányosak, véletlenszerűen, nem régészeti ásatás során kerültek elő. Csupán egyetlen kivétel van: az ún. „bécsi" szablya, amely valamelyik Árpád-házi fejedelem méltó ág jelvénye lehetet eredetileg, s innen jutott a Schatzkammerbe. Sokáig magyar voltát is kétségbe vonták, de formája, szerkezeti megoldásai olyan közeli rokona a fent említett fegyvereknek, hogy bizton a magyar mesterek alkotásai közé sorolhatjuk. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy a „bécsi" szablya is ÉK Magyarországon készülhetett. A szablyákkal el is érkeztünk a rangjelző tárgyakhoz: egy-egy harcos övét, tarsolyát díszítő arany, ezüst vagy bronz veretek jelezték az illetőnek az adott közösségben betöltött szerepét. A lovas harcmodor megkövetelte, hogy a harcos felsőtestét a mozgásban semmi ne akadályozza, így aztán a szablya, íj, tegez, nyíltartó-tegez, az övre került, s innen 4 Cs. Sebestyén K. 1932. 139-206. 5 Kovács L. 1979. 389-392. 6 Kovács L. 1990. 39-50. , Révész L. 1996. 178-185.