Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

Miskolc a millecentenárium évében

Varga Éva és „alkotása" a millecentenáriumi emlékmű chenyi és Kossuth utca keresztezó'dését tartottá jobbnak (az emlékmű ez esetben párhuzamos lenne a sétáló utcával), míg hárman a gyógyszertár bejárata előtti helyet vették a legjobbnak. Közöttük volt az emlékművet tervező' művész is, aki elmondta, hogy a tervezéskor az utóbbi helyet vette alapul, ehhez alkalmazkodik az emlékmű tengelye, a gyalogosok közvetlenül melletti haladhatnak majd, akár meg is simíthatják, egyszóval az emlékmű itt érezné legjobban magát." Végül is megszületett a magyar kultúra köbe zárt virága, Varga Éva millecentenáriumi alkotása, aki az 1996. december 23-i szoboravató után egyszerűen és tömören fogalmazott: „mindvégig erről álmodtam". Az avatásra összegyülekezett karácsonyi hóesés fogadta, különleges hangulatot adva a különleges alkalomnak. „A Miskolci Bartók Kórus — Sándor Zoltán karmester vezetésével - az ünnep nyitányaként a Himnuszt énekelte el. Kulcsár Imre, a Miskolci Nemzeti Színház művésze Garay János Almos, a magyarok Mózese című költeményét tolmácsolta. . . Kobold Tamás, Miskolc polgármestere az 1100 éves évfordulóra emlékezve elmondta: Miskolcon maradandó értékek születtek az év során méltó megemlékezések, tudományos előadások és új, vagy felújított épületek formájában. Az emlékmű avatása a millecentenáriumi megemlékezéseknek, ünnepségeknek záró aktusa, egyfajta jel, az emlékezés, a figyelmeztetés jele is. A múltunk fogalmazódik meg Varga Éva