Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

Miskolc a millecentenárium évében

Sándor mondott beszédet. Hangsúlyozta, hogy „a tekintély, az ügyesség és az erő talán most egy régebbi világ értékének tűnik, ám remélhetőleg egyszer újra visszaszerzi mindez a maga helyét, a tűzoltók ezeknek az eseményeknek a birtokosai, s hamarosan talán őket is jobban elismerik majd mindezek miatt, mint ma". A megemlékezést és köszöntőt a koszorúzás követte annál a szobornál, amelyet 1992-ben helyeztek a Tűzoltóság épülete lőtt, a Fazekas-Vologda utcai oldalon. 1921-ben született a döntés — Trianon következményeként — hogy Miskolc Nagy-Miskolccá válását, ipari központtá fejlesztését segítendő erőteljesebben kell feltárni a nyersanyag készleteket. Ennek jegyében készült el az ún. Kisvasút, amelynek elsődlegesen teher- és munkásszállító szerepe volt, s csak késól)b fedezték fel és kapcsolták be az idegenforgalomba. Az Erdei Vasút történetének Miskolcon nagyon kevés dokumentációja lelhető fel, így a legkorábbi térkép, a szárnyvonalon engedélyezésére vonatkozó rendeletek. Az idős és középidős generáció még visszaemlékszik arra, hogy az árvízi emlékmű mögött a Győri kapui bérházak helyén az 1960-as évek végéig 70-es évek elejéig kertes családi házak, falerakat, s természetesen a kisvasút végállomása volt. Aztán a végállomás mindig kijjebb vonult a városból, a jelenlegi KiliánÉszak állomásig. (A 75 éves évforduló kapcsán nagy szükség lett volna a LAÉV történetének megírására.) A Hősök napja megünneplésének szerte az országban és Miskolcon is hagyományai voltak, amelyet az első világháború utántól törvény rögzített. Utoljára 1945-ben emlékeztek meg a második világháború magyar hőseiről-áldozatairól. A volt Hadifoglyok Bajtári Szövetsége, illetve annak Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szervezete a Miskolci Belvárosi Kulturális Menedzser Iroda támogatásával tett lépéseket a hősök napjának megünneplésére, újból hagyománnyá alakítására. 1996. május 26-án a Hősök temetőjében adóztak az emlékműnél, ahol Kobold Tamás mondott beszédet. Ezt követően megkoszorúzták a Hősök temetőjének felső végén elhelyezett szovjet katonai emlékművet és a mellette található német parcella sírkövét is. Ezen a kegyeltes aktuson — a megbékélés jegyében - bajor vendégek is részt vettek. 1996. június l-jén a megemlékezők az 1944. évi bombázások áldozatára emlékeztek. Kettős megemlékezés, évforduló volt most, hiszen a mai polgári védelem jogelődje, az akkori legoltalon 60 éve alakult meg, s 52 éve annak, hogy amerikai bombázók 206 tonna robbanóanyagot szórtak a városra, elsősorban a Búza tér és a katonai laktanyák környékére. Az elhangzott beszédből idézünk: „az amerikai és szovjet haderő első nagy közös együttműködésével létrejött hadműveletben több kelet-magyarországi várost támadtak a Liberátorok, hogy a statégiai fontosságú romániai olajmezőket elvágják a német segítségtől. A Mis-