Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - A bányászat, a kohászat és a gépipar Miskolcon - Cselényi József-Lévay Imre: A műszaki haladás és a gépipar fejlődésének kölcsönhatása városunkban

A vázolt folyamat alapján szűkebb pátriánkra néhány megállapítást lehet tenni. Az előző előadásból hallottuk, hogy Miskolcon a század elejétől hogyan alakult ki a gépipar, mezőgazdasági igényekből (Borsodvidéki Gépgyár, Szilágyi-Hertz) és az első világháborús hadipari igényekből (DIMAVAG), kevés számú „mindenhez értő" (tervezéshez, technológiához) gépészmérnökkel. Lényegében ez volt a helyzet 1950-ig. A hároméves-, de főleg az ötéves tervek nagyipari koncepciója a nehézipar (hadiipar) fejlődését erőltették, a terveket kapták és a gyártást kellett mindenáron növelni. Az 1950-es évektől kezdve a Diósgyőri Gépgyár mérnökei fokozatosan felismerték, hogy egy-egy egyedi gép vagy géprendszer gyártásához kisebb korszerűsítést föltétlen szükséges elvégezni és erre a kialakuló Nehézipari Műszaki Egyetem oktatói is bevonhatók. Ugyanakkor az oktatás is igényelte a gyár mérnökeinek a bekapcsolódását. Két tanszék élére is a Diósgyőri Gépgyárban dolgozó mérnök Kordoss József és Esztergályos Gusztáv került. A későbbiek során olyan neves konstruktőrök vállaltak oktatói részfoglalkozás mint Szedlacsek József, Jászai Sándor, Huppeaur László stb. A Kar oktatói működtek közre kínai csőgyári berendezések, széngyaluk tervezésében, az MVE 280-as esztergák, szállítószalagok és mezőgazdasági gépek konstrukcióinak kialakításánál. Az 50-es évek végétől megindult az akkor egyre jelentősebb exportot folytató Diósgyőri Gépgyár gyártmányainak a korszerűsítése. Kiemelt szerepet kaptak ez idő tájt a dróthúzó gépek, kábel gépek, lemezollók és excenterprések fejlesztése. Ezen időszakban folyamatosan megerősítést kaptak a tervező irodák, ahol már jelentős számú egyetemünkön végzett mérnök dolgozott. Például 1960-ban 95 mérnök több mint 60%-a tervező irodákban tevékenykedett, a mérnökök száma 1970-es évek végéig 15-25 fővel növekedett. A 60-as évektől kezdve az Egyetem tanszékein megindultak a tudományos kutatások, amelyek az alapkutatásokon kívül alkalmazott és fejlesztő kutatásokra is kiterjedtek és ebben jelentős helyet kaptak a Diósgyőri Gépgyár részére végzett munkák. Ezek közül néhányat azért is célszerű kiemelni, mert a gépgyár fejlődésében az akkori körülmények között mindezek figyelemreméltóak voltak: - a kábelgépek fejlesztése során több olyan gép, gépcsalád került kialakításra, amelyek teljesítőképessége, műszaki jellemzői elérték a nemzetközi színvonalat, ennek során jelentkező szilárdsági, dinamikai méretezések, mérések sorozatának elvégzését végezték a Kar oktatói, közreműködtek ezen gépek hajtásainak, csapágyainak (például légpár-