Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - A bányászat, a kohászat és a gépipar Miskolcon - Barkóczi István: Miskolc ipartörténete

hely, csavargyár, és kisegítő üzemek ( tűzállóanyag gyár, hőerőmű) is működött. Ebben az időszakban az ország nyersvas-termelésének 40%át, hengerelt acél termelésének 28%-át adta. A 90-es évek során az európai kohászat tendenciáinak és a rendszerváltást követő gazdasági szerkezetátalakítás hatására jelentősége erősen csökkent, termelése drasztikusan visszaesett, ami együtt járt a csőddel, felszámolással. További sorsa a kormányprogramokban megfogalmazottakkal körvonalazódik. Visszatérve a kronológiához, az 1770-es ómassai kohóalapítást és a vashámorok megindítását követő években felvetődött egy papírmalom alapításának gondolata is. 1772 őszén Altmann Ernő papírkészítő mester azzal az udvari megbízatással indult el Csehországból Magyarországra, hogy a diósgyőri uradalomban megvizsgálja az ipartelepítés ügyét. Bejárva a Szinva völgyét, a papírmalom építéséhez legalkalmasabbnak a Szinva város feletti szakaszát találta, ahol már közel hetven éve egy kallómalom kelepelt. Altmann, Forschel József kőműves mesterrel elkészítette a malom tervrajzát, amely méreteivel, technikai felszereltségével akkor szinte egyedülálló lett volna a szakmában. Az épület külső megjelenése tájba illően impozáns, belső technológiai berendezése korszerű és mindenben megfelelt volna az osztrák technológiai előírásoknak. A széleskörű, legapróbb részleteket is tartalmazó terv szinte hihetetlen gyorsasággal készült el, bejárta az akkori bürokrácia útvesztőit, majd elutasításra került. Az elutasítás okai tisztán pénzügyi jellegűek voltak. „Az udvar legkevésbé sem kívánt a kincstár költségén építeni". Az építtető tőkehiánya miatt, biztonságra törekedve a létesítési költségek 25 év alatti visszatérítésére tett ajánlatot. Hiába volt tehát igény, vállalkozói kedv, a korszerű tervekben megmutatkozó szakismeret, ha hiányzott hozzá a legfontosabb tényező, a tőke. Ebben a korban igen sok tisztes polgár állt el attól a gondolattól, hogy saját üzemet létesítsen. „Biztonságos volt azoknak a helyzete, akik kereskedőként fektették vagyonukat valamilyen ipari vállalkozásba. Vagyis előbb kereskedők voltak, és csak jóval később váltak ipari tőkésekké. Ez az összefonódás a kapitalista viszonyok fejletlenségét jelenti hazánkban éppúgy, mint Európa hasonló módon fejlődő országaiban." A papírmalom alapítására végül is 1782-ben került sor, Az utókor számára még máig is feltáratlan körülmények között, mert szükség volt a termékeire. A központosított monarchia bürokratikus apparátusa nem nélkülözhette a megfelelő mennyiségű és minőségű papírt. Az előző terveknél szerényebb papírmalom létesítője a Gömör megyei Roschfalváról származó Martinyi Sámuel volt. A tulajdonos 1836-ban meg-