Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - A bányászat, a kohászat és a gépipar Miskolcon - Kiszely Gyula: A diósgyőri vaskohászat technikai fejlődése 1967-1945-ig

A javaslat indokolásában az 1. és 2. alternatívát elvetették és csak a 3. alternatívát tartották célravezetőnek. A kereskedelmi miniszter egyetértve a MÁVAG javaslatával, azt az országgyűlés elé kívánta terjeszteni. Közben 1933 elején a MAVAG vezetésében változás történt. Vezérigazgatóvá Markotai Vélsz Jenő mérnök őrnagyot nevezték ki, akinek a miniszterelnökkel Gömbös Gyulával és miniszterével fennálló szoros kapcsolata révén a MAVAG gyárak kérdését megtárgyalták és a kérdést a napirendről levették. Még a válság alatt, 1930-ban finom- és középlemez hengersort, 1932-ben az export fejlesztése érdekében durvalemezsort állítottak fel. Az export fejlesztése érdekében 1934-ben berendezkedtek a sajtolt vasúti keréktárcsa gyártására. Az acélgyártás fejlesztésére egy Weigl-féle kombinált kemencét építettek fel. 1934-ben üzembe helyezték a II. sz. 350 m

3 -es nagyolvasztót, 1936-ban a már avult finomhengersor helyett egy új finomsort építettek. Az 1938 márciusában meghirdetett országos ötéves terv, az ún. „győri program" a fegyverkezés, a háborús készülődés nyílt programja volt. Ennek keretében a gyár modernizálására tervet dolgoztak ki. Nagy teljesítményű Martin kemencékkel kívánták az acélgyártást fokozni, a mindinkább növekvő hadianyag szükséglet kielégítésére a kovácsműhely gépi berendezését részben felújították. Az elektro acélműben új kemencéket építettek. A fokozódó acélöntvény szükséglet kielégítésére a már hosszabb idő óta húzódó bővítést tovább folytatták. 1938. szeptember l-jén kitört a második világháború. A gyár a győri program keretében már a haditermelésben dolgozott. A nyugati import ötvöző anyagok elmaradása miatt kikísérletezték a helyettesítő pótacélokat, az acélműben megkezdték ezek gyártását és biztosították a hadianyag gyártás folyamatosságát. A háború utolsó évében az egyes termelő berendezések és anyagok nyugatra szállítása, a bénítások, az 1944 szeptemberi első légi támadások után, mikor a termelőüzemek romokban hevertek, állandó volt a légi veszély és amikor a munkásság elhagyta a gyárat, a teljes üzem leállt. A szovjet csapatok előőrsei december 3-án elérték a gyárat, december 7-én a visszamaradt vezetőség elrendelte a romok eltakarítását és a sérült üzemek helyreállítását. A szovjet csapatok 1944. december 30-án megszállták a gyárat.