Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - A bányászat, a kohászat és a gépipar Miskolcon - Remport Zoltán: A Diósgyőr-hámori vasgyártás technikai fejlődése 1770-1867-ig

méretű. Ekkor a vastermékek árai a század eleji áraknak csak 83%-án állnak, ekkora áresést pedig a diósgyőri vasgyártás nem képes elviselni. Diósgyőr ugyanis a gömöri vas gyártókkal szemben egyre hátrá­nyosabb helyzetbe került. A hátrányt részben ércei növekvő távolsága, szétszórtsága és elszegényedése, részben a vízgazdálkodás nehézségei okozták. A nagyolvasztók vízellátását ugyanis sem Ómassán, sem Új­massán sohasem sikerült megoldani. Arra a kérdésre pedig, hogy akkor a kohókat miért nem telepítették máshová, egyszerű a válasz: mert egész Borsodban nem találtak a kohótelepítésre alkalmasabb helyet. A diósgyőri vasgyártás sem a bécsi kamarának, sem a részvényeseknek nem hozott túl nagy nyereséget, a ráfizetéses évek annál több bosszú­ságot. Aligha vitatható azonban, hogy Miskolc körzetének fejlődését a vasipar kifejlesztése nem kis mértékben segítette. A favásárlással ko­moly jövedelemhez juttatta a diósgyőri koronauradalmat, azonkívül, a saját elszámolásban foglalkoztatott munkásain túlmenően, nagyszámú fuvarosnak, favágónak, bedolgozónak, iparosnak és kereskedőnek adott kenyeret. Jóllehet Miskolc városa vasgyártás nélkül is, fekvésénél fog­va, erősen fejlődő település volt, nem lehet vitás, hogy annak forgalmán sokat lendített a vasgyártás is. Az országnak azokban a körzeteiben, amelyekben vasat gyártottak, de a forgalmi központoktól távol estek, világosabban mutatható ki, hogy a 19. században nemcsak az életviszo­nyok, de a munkakultúra is magasabb színvonalat ért el, mint a tisztán mezőgazdasági körzetekben. Egyértelműen megállapítható, hogy a vas­kohászat jelenléte emeli a vasfogyasztást, fuvarigényén keresztül ösz­tönzi az állattenyésztést, a lakosság helyben tartásával fokozza a fo­gyasztást és élénkíti a kereskedelmet. A vasgyártásnak is ilyen hatása nyilvánvalóan Miskolc körzetében is érvényesült. Nem véletlen, hogy Miskolc lakossága, amely a 18. században még Egerével egyszinten állt, a 19. század közepére annak másfélszeresére duzzadt. Hiába volt Eger egyházi és feudális központ, az iparosodó Miskolc lett a Bükk fővárosa. Ezenkívül a vaskohászat kinevelt egy ütőképes szakmunkás réteget is, amelyre a 19. század végi, most már magasabb fokon és fejlettebb mód­szerekkel művelt vas- és acélgyártás méltán támaszkodhatott. Borsod­ban máshol mások is kezdeményeztek a 18-19. század fordulóján nyersvasgyártást, ezek a kezdeményezések azonban rendre megbuktak, egyedül a hámori bizonyult időtállónak. Mindezek az eredmények pedig a két Fazolának köszönhetők: Fa­zola Henriknek, a borsodi vasgyártás megteremtőjének és fiának Fa­zola Frigyesnek, a helyi kohászati kultúra eredményes fejlesztőjének. Nélkülük vagy be sem indul a Bükk körzetében a vasgyártás, vagy be­fullad, mint a többi korai borsodi vasgyártó kezdeményezés.

Next

/
Thumbnails
Contents