Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - A bányászat, a kohászat és a gépipar Miskolcon - Mándy András: A régió bányászata és Miskolc ipari fejlődésének kapcsolata

tős anyagi hozzájárulást jelentettek a magas szintű műszerezettség kialakulásában és így lehetővé tették a legkorszerűbb technika alkalmazását az oktatásban. Feltétlenül kell szólni a bányászat és a miskolci nagy üzemek kohászat, drótgyár, DIGÉP - kapcsolatáról. Ezek közül a legjelentősebb a kohászat volt. Kezdetben a kohászat által felhasznált nagy mennyiségű szén volt a kapcsolat alapja, a bánya pedig elsősorban vasúti síneket vásárolt a kohászattól különféle méretekben. Az 50-es évek végén kezdték el használni a harangprofilú acél biztosító elemeket a bányákban. Ezek tartósságuk, újrafelhasználhatóságuk révén hamarosan nagy népszerűségre tettek szert. Beszerzésük és gyártásuk a kor támogatási rendszerében nem okozott problémát. A terméket a kohászat egyenes szálakban, különböző hosszakban, vagy megadott sugarú ívekben gyártották a hozzájuk tartozó kötőelemekkel - kengyel, pipacsavar, illetve később U csavar - együtt. Közös vállalkozás volt egy új keresztmetszet az úgynevezett H típus kialakítása. Ebben és az ehhez tartozó új kötőszerek kifejlesztésében részt vett a Miskolci Egyetem - akkor még NME - több tanszéke, a nemesacélmű fejlesztő mérnökei és több bányavállalat - közöttük a Borsodi Szénbányák fejlesztői is. Az eredmény egy korszerű, európai színvonalú biztosító elem lett, mely a korábbi harangprofilnál közel 20%-kal kisebb folyómétersúllyal hasonló, vagy jobb szilárdsági mutatókkal rendelkezett. Ehhez kapcsolódott egy új hajlítógép kifejlesztése, mivel a korábbi berendezés az íwégek utolsó 40 centiméterét nem hajlította, meg és ez nem tette lehetővé a kívánt súrlódásos kapcsolatot. Az új berendezés már végig hajlította az íveket, s ezek a csatlakozásnál egymásba simultak. Sajnos e fejlesztések már úgy a bányászatot, mint a kohászatot leszálló ágban találták. A bányászat visszaszorulása jelentősen csökkentette az igényt. Tovább súlyosbította a helyzetet a 90-es évek elején a kohászat 3 hónapos munkabeszüntetése, mely alatt piacaik nagy részét elveszítették. A korszerű hajlítógép Dunaújvárosba került. A drótgyártól kezdetben drótárut és drótköteleket vásároltak a bányák. A 80-as években kezdett teret hódítani a bányákban a Blaser rács, melyet a korábbi fabélelés helyett használtak. Ennek alkalmazásával a hagyományos kitörési szelvény sugara kb. 10 cm-rel csökkent, ami egy 4 m-es belső átmérőjű vágatnál 1, 5 m

3 anyag jövesztésének és kiszállításának megtakarítását eredményezte 1 m vágat kihajtásánál. A DIGÉP-tól fóleg gépalkatrészeket rendeltek a bányák, de itt végeztették a hidraulikus tárnok felújításának egy részét. A jövesztés gépesítése után itt készült a maróhengerhez a tárcsák egy része. A szénbányák jelentős szerepet játszottak a város kulturális- és sportéletében is. Már az 1868-as többször említett miniszteri rendelet is előírta az iskola léte-