Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - A bányászat, a kohászat és a gépipar Miskolcon - Mándy András: A régió bányászata és Miskolc ipari fejlődésének kapcsolata

kon kívül a hegyaljai borok is áruként szerepeltek és a tranzit forgalomhoz jelentős tárolókapacitás volt szükséges. Ezekről a pincékről tudjuk, hogy már 1516-ban is létezett némelyikük, ugyanis ebből az időből származik a legrégibb pincére utaló írásos adat. Azt talán sokan nem tudják, hogy a pincék egy részét meczenzéfi bányászok hajtották ki. E három nyelvű - magyar, német, szlovák - szlovák település lakói kiválóan értették a bányászatot. Kezük nyomán síkban és térben szerteágazó hatalmas pincerendszerek is születtek. Olajos Csaba az avasi pincékről szóló munkájában lejárat és alaprajz szerint az alábbi jellegzetes pincetípusokat különböztette meg. Lejárat szerint: enyhe lejtős lejárat, épület hátsó falsíkjából induló lépcsős lejárat, padlóból induló lejárat. Alaprajz szerint: egyágú, többágú egyszintű, többágú több szintű. A jellegzetes avasi pincék után talán a legtöbbet a szénbányászat formálta Miskolc arculatán. A szén jelenléte ismert volt, hiszen több olyan szénkibúvás van jelenleg is, melyeket már az ősök is ismerhettek. Az igazi nagyüzemi bányászatra azonban csak a kiegyezés után került sor. Lónyai Menyhért 1868. február 5-én adott ki miniszteri rendeletet a Diósgyőri Vasgyár új helyre telepítéséről. Ezen rendelet részletesen taglalja a bányához vezető vasútvonal létesítését, kitérve a szükséges alagutak elkészítésére a bányában dolgozók lakásainak felépítésére, kápolna, iskola és kórház létesítésére, valamint a termelt szén felhasználhatósági vizsgálatára. Mint tudjuk, minden rendelet annyit ér amennyit megvalósítanak belőle. Ezt maradéktalanul megvalósították. A rendeletet megelőző időben a perecesi völgy néhány gazdálkodó családtól eltekintve lakatlan volt. Hozzáértő bányászokat Erdélyből és Felvidékről telepítettek be családostul a bányatelepre. Az első világháború előtt tartott népszámlálás 2300 főt vett nyilvántartásba, s ezekből 700 volt szlovák és cseh származású, 200 német, 60 román és 20 lengyel. 2 év alatt megépült az akkori világ 3. leghosszabb 2330 m-es alagútja, mely a Gránzenstein nevet kapta. „Erre azért volt szűkség, mert a kezdetleges bányaművelés és a kutatási adatok alapján tudták, hogy a Pereces hegy túloldalán vannak a legnagyobb kiterjedésű és legjobb minőségű szénelőfordulások". A perecesi bányászat megteremtője Joós István Selmecbányán végzett bányamérnök volt. A diósgyőri (Pereces központú) bányák termelése a századfordulón már meghaladta a 100.000 tonnát, a létszám pedig megközelítette az 1000 főt. 1914-ben 1400 fővel 400.000 tonnát termeltek. A növekvő igények hatására az 1880-as években nyitották meg a Baross aknát, mely már 1893-ban is 200.000 tonnát termelt. 1900-ban 946 munkással 310.710 tonna volt az