Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - Miskolc kereskedelmének és iparának története - Dobrossy István: A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara szervezete, szakosztályainak munkája 1880—1949 között

kormányrendelet alapján történt, szakfelügyeletüket a kereskedelemügyi minisztérium (miniszter) látta el. Munkájukat közhatóságként vették igénybe. Működésük költségeit, vagy jövedelmeiket adó módjára behajtott illetékekből és egyéb közszolgáltatásokból biztosították. Az első kereskedelmi és iparkamara alakulása a napóleoni háborúk idejére, 181 l-re nyúlik vissza. Ez a francia példára alakult kamara szolgált mintaként a Monarchia területén a 19. század folyamán. A bécsi kereskedelmi és iparkamara 1848-ban alakult, majd ennek eredményességét felismerve született meg 1850-ben az a császári rendelet, amely létrehívta a birodalom egész területén a kamarák rendszerét. 1868-ban Ausztriában már törvény határozta meg a kamarák működését. Ennek a rendszernek az volt a sajátossága, hogy a kereskedelem és ipar körébe sorolható összes tevékenységi köröket és foglalkozásokat (tekintet nélkül bármely más szempontra), a kamara fennhatósága alá rendelte. Ezeken kívül a kézműipar-fejlesztés, a szövetkezetek ügye vagy a képesítéssel kapcsolatos feladatok is a kamara feladatává váltak. A törvényi elgondolásból következett a kamarák szakmai érdekeken túli, politikai szerepe. Ennek megnyilvánulásaként - az általános választójog bevezetéséig — képviselőket küldtek a birodalmi gyűlésbe. Az 1868-ban életbelépett kamarai törvény a Monarchia megszűnéséig működött a gyakorlatban, majd 1820-ban új törvény született, de ez már az új gazdasági-társadalmi államalakulatnak megfelelően eltért attól, ami Magyarországon történt. A kamara intézményének első nyomai 1811-ig vezethetők vissza Magyarországon. Ekkor alakult meg a kereskedelmi kamara Fiumében, amely azonban rövid életű volt, 1814-ig állott fenn. (A szervezet a franciák távozása után feloszlott, s a helybeli kereskedők alakítottak egy olyan gazdasági-kereskedelmi testületet, amely a kamarákkal szemben támasztott elvárásoknak, követelményeknek felelt meg.) Ahogy 1848ban Bécsben, úgy ugyanebben az évben Pesten is felvetődött a kamarák szervezésének gondolata. Az elképzelés Klauzál Gábor kereskedelemügyi miniszter nevéhez fűzó'dik, aki felszólította a pesti kereskedelmi testületeket, hogy szervezzenek egy bizottságot, amelynek feladata az elképzelések összegyűjtése és a kormány elé történő felterjesztése lett volna. A szabadságharc eseményei miatt ez akkor elmaradt, s amikor újra felvetődött, akkor már az osztrák kamarai törvény alapján történt 1850-ben. Az ekkori, még ideiglenes kamarai törvény értelmében 11 kamara született, éspedig Pest, Kassa, Pozsony, Sopron, Temesvár, Debrecen, Zágráb, Eszék, Fiume, Kolozsvár és Brassó székhelyekkel. A városok, mint kamarai székhelyek gyakorlatilag egybeestek azokkal a kerületekkel, amelyekre az országot a szabadságharc után felosztották. Ebben az első, szakmai és területi felállásban, illetve tagozódásban „a