Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

Miskolc a millecentenárium évében

A diósgyőri ünnep „színpadának" képe zet biztonságos elhelyezkedésének sorsdöntő problémája volt. Miként a Római Birodalom, majd az utódállamok szomszédságába sodródott többi fiatal népnek, a magyarságnak is választania kellett az elszigeteltség vagy a szomszédos kulturális és politikai körzetek valamelyikébe történő beilleszkedés politikája között. Választania kellett nyugat és kelet, a kereszténység és pogányság, szuverén függetlenség vagy hűbéres alávetettség, a törzsi tagoltság és nemzeti egység között. Ezeknek az életbevágó kérdéseknek a helyes megoldásától függött a nemzet pusztulása vagy fennmaradása, belső fejlődésének zavartalansága. ... A központi hatalom kiépítésében Árpád és Géza jártak István előtt. És mégis István volt a keresztény nyugati politika és a királyi hatalom igazi megalapítója, mert az ő eszmevilágában már meggyőződéssé, világnézetté érlelődött mindaz, ami elődeinél még csak politikai létkeresés volt. Az ő kereszténysége már nem külső máz, hanem mélyen átélt lelki élmény, európai gondolkodása nem forma, hanem belső lelki szükséglet, nyugati tájékozódása nem politikai célszerűség, hanem nemzetpolitikai hitvallás. A hit és meggyőződés erejével fogott történeti feladatának, a magyar nemzet élete sorsdöntő kérdéseinek korszerű megoldásához. . . . Szent István műve egészében bizonyára csupán keret. Évszázadokba telt, míg sikerült kitölteni, ha ugyan sikerült egyáltalán kitölteni. Ez a keret azonban sorsdöntő jelentőségű. ... A Szent István-i lélek, a Szent István-i kultúra, a Szent István-i gondolat és a Szent István-i po-