Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - Az elmúlt évszázad városépítése - Iglói Gyula: Városépítés és építészet Miskolcon 1960-1970 között

sok köréből származó egyik, összekötő városrészben épülő tízszintes panelházzal kapcsolatos észrevétel. Az történt ugyanis, hogy amikor az első 10 szintes panelos szalagház a Gyula utcai 3 emeletes szoc. reál bérházakkal szemben felmagasodott, számos helyről kaptam azt az észrevételt miszerint az építők közel építették fel a házat az úthoz. Műszaki adatok szerint a 10 szintes panelos ház éppúgy az út szabályozási vonalán van, mint a vele szembeni 3 emeletes téglaházak. Akik annak idején a tervezetet munkaközi állapotban nem egyszer láttuk, értékeltük, a modelljét különféle helyzetből vizsgálgattuk, a valóságban jelentkező hatásokkal nem számoltunk. Egy és ugyanazon távolságban lévő két egymástól jelentősen eltérő magasságú épület viszonya nem modellezhető megbízhatóan. Két különböző magasságú épület közül, a mintegy háromszor magasabb ház közelebb látszik a járókelő számára, és ezt a hatást a modell nem tudja közvetíteni. Noha 1960-tól már állt az Ady-hídi, az Arany János utcai, majd 1961-től az Észak-Kilián Uránia csillagvizsgáló és 1966-tól a selyemréti középmagas 10 emeletes lakóház, ám a város egyes vezetői számára ez mind kevés volt. Akkoriban ugyanis elismerésnek számított vidéken, ha toronyházat is építettek. Létesült is magasház Miskolcon kívül Szolnokon és Gyöngyösön. A hatvanas évek derekára már a miskolci városépítészek körében is megvoltak azok a helyek, ahová magasházak további építését tervezték. Ezek közül kettő nem épült meg: a Győri kapui és az Avas-szálló melletti. Az előbbi terület még ma is beépítetlen, ahová - egy korábbi olvasói újságcikkemben - a felsővárosi református templom építését javasoltam. A másikat korábban már le is alapozták, ennek a helyén létesült később az ún. Pátria-tömb. Ám hogy is kezdődött meg a Pátria „kálváriája" ? Ehhez olyan emlékeim fűződnek, amelyeket nem őriznek a levéltárban. Tanúja voltam 1966 nyarán annak a város határában lévő csemetekerti pár órás „munkakirándulásnak" , ahol az akkori megyei párt- és a városi tanács első emberei, mindketten szabadságukat töltve, legelőször szóbahozták az Avas-szálló meletti magasházas beépítést. Néhány hét múlva elment a tanácsházáról a tervezési munka megrendelése, ami után a „városrekonstrukciónak" nem nevezhető folyamat a visszafordíthatatlan állapotában pár évre csupán csak „megtorpant" . Kedves emlékű, tudós múzeumigazgató Komáromy József az 1971. év után néha és korholóan „gyilkosnak" nevezett, mivelhogy az akkori beosztásomból eredően, én írtam alá a Széchenyi utca 3.-5.-7. és 9. sz. épületek robbantásos bontásának engedélyét, melyek „hősi halálát" a „Miskolci séták" című könyvében is megírta.