Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

Miskolc a millecentenárium évében

tanszékvezetőt, Homródiné Engi Zsuzsa középiskolai énektanár, karvezetőt, Iván Klára cselló-szólamvezetőt, Jakab Mária újságíró, szerkesztő-riportert, a Pécsi Sándor guruló színház társulatát, Seres Ildikó színművészt és Zeke Edit díszlet- és jelmeztervezőt. Elismerésüket valamennyien a Miskolci Nemzeti Színházban tartott ünnepi közgyűlésen vehették át. A Miskolci Tükör számot adott — évszázados vaskohászati emlékekre utalva — a „daliás diósgyőri idők"-ról, a várostársadalom és kultúra kapcsolatáról, de baráti köri beszélgetés éppenúgy helyet kapott, mint a színész, a polgármester, az egykori polgármester-leszármazottak, vagy a rajzművész véleménye az önmagát és a honfoglalás évfordulóját ünneplő városról. Város- és egyháztörténeti emlékek, sporttörténeti jegyzetek, majd a legfontosabb adatokat közzétevő „miskolci kistükör" igyekezett dokumentálni ennek az évnek a hangulatát, az ekkor élő-dolgozó miskolci polgárok hétköznapjait. A Tükör egyben tájékoztatott arról, hogy az év hátralévő hónapjaiban milyen rendezvények, programok lesznek, zajlanak a megemlékezés, az évforduló jegyében. 1996. május 11-én az ünnepi díszközgyűlésen a város jegyzője, dr. Szádeczki Zoltán számos nagykövetség és testvérváros delegációját köszönthette, illetve olvashatta fel mások üdvözlő táviratait, jókívánságait. „Minél távolabb kerülnek tőlünk a múlt eseményei, annál tisztábban látjuk, hogy a nagy történelmi válságok gyökerei sokkal messzebbre nyúlnak vissza és következményei sokkal tovább tartanak, mint ahogy a bennük, vagy hozzájuk közel élők látták és gondolták" - fogalmazott köszöntőjének, ünnepi beszédének elején Kobold Tamás polgármester, majd élve a kettős alkalommal, a városünneppel és a millecentenáriummal, történeti áttekintést adott a tizenegy évszázad tanulságairól. A városi díszközgyűlés jegyzőkönyve minden bizonnyal megőrzi majd az utódok számára az előadás teljes szövegét, amelyből szabad legyen kiemelni egy részletet a város elérhető jövőképével kapcsolatban: „Az elmúlt évek eseményei teljesen átalakították Magyarország szerkezetét, nyilván egészen új feltételeket teremtve a magyarság európai beilleszkedéséhez. Abban az Európában kívánjuk otthon érezni magunkat, melynek hivatása: az egység állandó sugárzásában megőrizni a változatosságot, a teremtő kezdeményezést, legősibb, s legdrágább örökségünket, az egyéniséget, szabadságot, önmagunk megismerésének és megörökítésének vágyát, képességét . . . Egy új Magyarországnak kell a világ elé lépnie, de az új Magyarország arca nem lehet a tolakodó ifjú parvenue. Akkor amikor elindulunk az új Magyarország útján, nem szabad megfeledkeznünk arról a mély és gazdag értékrendről és hagyományról, melyet mi, magyarok az elmúlt 1100. esztendőben létrehoztunk és amelyek évszázadokon át nemzetépítő és -megtartó erőnek