Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - Az elmúlt évszázad városépítése - Iván Zoltán: A századforduló építészeti emlékei réigónkban

nológiákat megkövetelő üzletházak, szállodák, igazságügyi létesítmények, vásárcsarnokok és pályaudvarok, lakóépületek. Megváltozik az építészet feladatköre, funkciója, megjelenik a tőkés gazdasági rendszer jellegzetes épülete a bérház, mely az üzleti vállalkozás új típusát jelenti. Ezzel egyidejűleg készülnek a nagy város- és településrendezési tervek, melyek egy-egy tér arculatának megváltoztatásától - mint pl. a miskolci Erzsébet tér kialakítása — egész utca- és városrészek rendezéséig terjedtek. Miskolcon Adler Károly nevéhez fűződik a „modern" város arculatának kialakítása, akinek alkotásai városképi szempontból mindmáig meghatározóak. 1894-ben készült el Adler Károly és Lippay Béla Miskolc városszabályozási tervezete. Ha az egyes épületeket vizsgáljuk, akkor a historizáló eklektikát tekinthetjük e korszak uralkodó stílusának. Az építészet szinte egész történetét felidéző és kombináló irányzatról van szó, mely rövid idő alatt felelevenítette a neogótikát, törekszik a tömbösítésre, geometrikus tömegformákat használ, erőteljes tengelyképzéssel. A vízszintes tagolódást öv- és főpárkányokkal, az ablakok fölött erőteljes szemöldök párkányok sorával éri el, melyek plasztikus megjelenése árnyékhatásával erőteljessé teszi az épületet. E hatást tovább növelik a függőleges tagolást adó lizénákkal, a homlokzati falsíkból kiugró háromnegyed, vagy fél oszlopokkal. A múzeumok homlokzatát általában antik oszlopokkal, tümpanonnal látták el. Az eklektika időszakában a zsinagógák építésénél felfedezhetők az arab és mór stílusjegyek. Az eklektika korai időszakában sok jelentős épület született országszerte. Ezek jellemzője a homlokzat nyugodt ritmusa, a reprezentatív lépcsőházak, kapualjak előcsarnokok. Az előző romantikus stílusból megmaradnak a sarokrizalitok nyitott vagy gazdagabbban képzett erkélyekkel, visszatér a klasszikus háromrészes főpárkány, az erkélyeknél öntöttvas-rács helyett inkább kőbábos mellvédeket alkalmaznak. Legszembetűnőbb az oszlopos, oromzatos kiképzés és a földszinti rész rusztikus kőutánzata. Az eklektika késői irányzatánál a szoborszerű kompozíció gazdag, összetett képzésére törekszenek. Az épületek tömegformálásánál erkélyekkel, loggiákkal fokozták annak mozgalmasságát, megjelennek a lekerekített résztömegek, az íves saroktornyok, mint erőteljes függőleges hangsúlyok. Alaprajzi kialakításuknál megjelenik a derék- és hegyesszögű térszerkesztés kombinációja. A homlokzatok eddigi sík jellege íves hullámzóvá alakul, felső lezárásuknál tetőablakok, kupolák, tornyok láthatók, szobordíszekkel gazdagítva. Az eklektika határozza meg a századvégi vidéki városaink főutcáinak arculatát, hisz a városok emeletes és földszintes lakóházai, banképületei, szállodái többsége e stílusban épült, és az eklektika jegyében