Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - Miskolc 1702-1872 között - Stipta István: Miskolc igazgatásának jellegváltozásai 1755-1871 között

organizáció során az 1848-as törvényeket tekintették irányadónak, de hamar nyilvánvaló lett, hogy a közelmúlt igazgatási gyakorlatát is tekintetbe kell venni. A közigazgatás legitimitását a régi képviselői testület biztosította, igaz gyakori üléseivel, politikai jellegű állásfoglalásaival nem mindig szolgálta a folyamatos és szakmai végrehajtás érdekeit.

14 A városi tisztújítás során újra feléledt a vármegye és a város közötti régi ellentét. Miskolc végül a szabad királyi városokban szokásos tisztikart választott, képviseleti bizottmányának ülésein rendszeresen hangoztatta önállósodási törekvéseit. Ennek eredményeképpen 1861 február 9-én megállapodás jött létre a két közjogi testület között. Miskolc beligazgatási autonómiát, városbírája számára kisebb perértékű ügyekben zavartalan ítélkezési hatáskört kapott. A megye meghátrálását rögzítő egyezség ideiglenes volt, hatálya a törvényhozás korábbra várt döntéséig tartott.

15 Az igazságszolgáltatás visszavétele utáni bíráskodási gyakorlat, az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok helyi végrehajtása arra utal, hogy Miskolc városa az átlagosnál gyorsabban kívánt szakítani a német szellemű törvénykezéssel. Igaz viszont, hogy az elhatárolódás ebben a városban is az évszázados gyakorlat restaurációját jelentette. 7. A provizórium-kori helyi igazgatás átmeneti jellegű volt Miskolc esetében is. Országos rendezés híján a megyei statútumok szabályai érvényesültek és a neoabszolutizmus községszervezési elvei éltek tovább. A képviseleti szervek szerepe ismét háttérbe szorult, az ügyeket kinevezett tisztviselők intézték. A város és a megye közös irányítás alá került, a főhatóságot királyi biztos látta el. A közigazgatás vitelében fontos szerepe volt a kinevezett főbírónak és a korábbihoz képest jelentősen megújult tisztviselői karnak. A végrehajtási reszortok alapvetően nem változtak meg, a pénzügyi, rendészeti, bíráskodási jogkör a várost illette meg.

16 14 B.-A.-Z. m. Lt. IV-1601/A. Miskolc Város közgyűlésének jegyzökönyve, 8-25. old., Miskolc Város tanácsának jegyzökönyve 1861. 72-260, old., Szendrey IV. köt.190. old. 15 Bistei Attila: Miskolc népképviseleti önkormányzata 1860-1871. (Szakdolgozat) Miskolc, 1988. 22.old., Kajtár 62. old. A helyi működési szabályrendeletek korabeli jelentőségét legalaposabban Ruszoly József elemezte Városi közgyűlési házszabályok (1861-1867) című, a Jogtörténeti tanulmányok V. kötetében (Bp.1983.) megjelent tanulmányában. 16 A tisztviselői kar, egyben a tanács tagjai voltak: főbíró, albíró, rendőrkapitány, főjegyző, aljegyző, két tiszteletbeli aljegyző, főügyész, pénztárnok, pénztári ellenőr, négy tanácsnok, két rendőrhadnagy, birtoknyilvántartó, levéltáros. (Bistei im.: 42-43. old.) Hasonló jogállású városok általában szerényebb létszámú hivatali kart működtettek. Vö.: Simonffy im.:244-245.old., Horváth Ferenc: Szombathely rendezett tanácsú, később megyei város hivatalszervezete (1860-1944). In.: Vas megye múltjából. Levéltári Évkönyv. I. Szombathely, 1976. 202.old.