Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - Miskolc 1702-1872 között - Fazekas Csaba: A miskolci nemesség társadalmi összetétele a reformkor elején

Ami a foglalkozások öröklését illeti, 66 olyan nemes fiút találtunk, aki biztosan folytatta édesapjának mesterségét. (Az ismert családi kapcsolatoknak mintegy egynegyede.) Ez elég magasnak mondható, bár meg kell jegyeznünk, hogy ez a szám az apáról fiúra szálló mesterségeknek legfeljebb alsó határát képezheti, hiszen összeírásunk alapján nem mérhetők fel azok az esetek, amikor az apa már elhunyt a conscriptio idejére, de felnőtt fia még csak pályája elején vagy derekán állt. Továbbá azok is kényszerűen kimaradtak a fenti számból, ahol akár az apa, akár a fiú mesterségét nem jegyezték fel, pedig lehet, hogy a kettő azonos volt stb. Végezetül néhány szót az összeírtak területi megoszlásáról. Mint említettük, valamelyest pontosan feljegyezték, hogy az egyes háztartásfők melyik utcában laktak. A hiányzó utcanév-megjelölések aránya 11,5%, de ez is egyenetlenül oszlik meg a két városrész között: az északiban csak 16, a déliben viszont 131 nemes neve mellett nem tüntették fel lakóhelyét, vagyis utóbbiban az összeírást végzők ezen a téren is pontatlanabbaknak bizonyultak. Az adatok térképre vitele jelen előadásunk terjedelmi kereteit meghaladta volna, részletesebb feldolgozásnak ez esetben egyébként is csak akkor látjuk értelmét, ha az 1820-as évekből az egyes utcák házszámáról illetve a nem nemesek lakóviszonyairól is sikerül képet alkotnunk, az azonban most is megállapítható, hogy nem nagyon beszélhetünk a nemesség valamely városrészbe vagy környékre történt feltűnő „tömbösödéséról" , a nemesektől való elkülönülés tendenciája még csak nem is gyanítható. A nemes háztartások lényegében egyenletesen oszlanak el a város utcái között, a nagyobb, szélesebb utcák, környékek magasabb nemesi lakó-számot is jelentenek egyben, bár a déli kerületben jóval kevesebb utcanév-említés fordul elő, ennek oka lehet az összeíró pontatlansága is. (Továbbá fontos megemlíteni a két városrész eltérő topográfiai adottságait, vagyis figyelemre méltó az a tény, hogy az északi városrészben említett 49 utca többsége nagyon rövid köznek minősül, egy-két nemest említenek csak rajtuk. A másik kerületben 22 különböző utcanevet számoltunk meg.) A déli városrészben a Szirma, a Meggyesalja, a Gyöngyvirág és a Toronyalja utcákon valamint a Gordonban; az északiban a Major, az Újváros, a Fazekas, a Szeles utcákon illetve a mindkét kerület által érintett Piacz utcán állt a legtöbb nemesi lakóház. Elemzésünk végén, a továbblépés irányait tekintve, mindenképp meg kell próbálnunk legalább ilyen vázlatos képet alkotnunk a nem nemes népességről is. (És tisztázni az elemzett nemes-összeírás esetleges hiányosságait.) A bevezetőben jelzett mondatszerkesztési problémát talán jól érzékelteti, hogy még az adófizetők lélekszámát is csak nagy körültekintéssel becsülhetjük meg. A már többször említett 1828-as